Szemedbe nézek,
s lelkembe lát a fájdalom,
Hogy szeress, hogy csókolj,
tudom el nem várhatom.
De megismerni úgy kívánom
édes ízű lelkedet,
ha tőlem ezt is elveszed,
az őrület lángja eltemet.

Bámullak, de pillantásod tőlem,
Rabló begyár! elveszed,
de rád nézni újra,
a gyáva eb, én sem merek.
S ha fülembe nyargal csikóstul
édes csengő dallamod,
eltiport szellemem,
boldog fénnyel felragyog.

Csóválja tépett farkát
az ütlegelt kiskutya,
kihez megbocsátván bűneit,
nyájasan szólt az ura.
úgy várom én is
a gyengéd barát szavakat,
s ha megbocsátasz, én fogadom,
mint tűztől izzó csókodat.

De máshoz szól az ének,
s én a békés bűntelen,
megbocsátást nem találva
heverek bús szívemen.