Repülj hát kis angyal, próbálgasd szárnyaid,
kívánom, hogy teljesüljenek édes álmaid.
Menj te drága, te édes kis angyal,
tudom hiába minden szó, nincs már mi téged itt marasztal.

Fájó szívvel bár de elengedlek,
csak azt tudd, hogy soha nem feledlek.
Sodorjon bármely messze is tőlem az élet,
tudd azt, hogy én szerettelek ...

Én meg soha nem hallom,
mert mások szívében lakom.
Szeretetem mind barátaimnak adom,
tőlük semmit meg nem tagadom.

Ők kik soha el nem felednek,
még ha névtelen sírba is temetnek,
még ha engem hiába is keresnek,
tudom azt, hogy örökké szeretnek.

Budapest. 2004.08.27.

Kapcsolatunk bimbóját letépte a szél,
mint egy törött ág, nem lesz belőle már virág.
Ezután üresség és magány tölti be szívemet,
tépdesi lelkemet, hisz tudom: elveszítelek.

Budapest. 2002.03.24.

Ma reggel melletted ébredtem,
lassan kinyitom szemem.
Még alszol, álmod nyugodt kedvesem,
majd én őrzöm halkan, csendesen.

Bárcsak így volna minden éjjelen,
és minden egyes reggelen.
Elfogott egy érzés, tudom nem tévedtem,
mikor megkérdeztem:

Leszel-e az én nejem?
Velem leszel-e minden percemen?
Mellettem ébredsz-e majd ...

Miért a sok szép szó, ha mind hazugság,
nem volna tisztább az őszinte igazság?
Miért a sok kín, a szenvedés, a bánat?
Hidd el a sok megtört, hamis álomnál jobban ez sem fájhat.

Nézz a szemembe és úgy mondd, hogy már nem szeretsz,
őszintén elmondod, ez a legkevesebb mit megtehetsz.
Elviselném én, legyen az élet bármely mostoha,
csak ...

Mikor mások szemébe tekintek,
kik kedveltek, ismertek minket,
és szemükből sugárzik rám a szánalom,
szívemet elborítja a kínzó fájdalom.

Rám tekintve mindenki látja gyengeségem,
tudják jól, hogy csak érted éltem.
Sajnáló tekintetek szegeződnek nekem,
megértik bánatom, együtt éreznek velem.

Engem mégis zavar ...