Mondd! Mitől félsz egyetlen angyal,
miért menekülsz attól ki itt marasztal?
Félsz elmondani őszinte érzéseid,
félsz feltenni kínzó kérdéseid?

Nem tudhatod bízhatsz-e benne,
nem tudhatod vajon őszintén szeretne?
Pedig annyira rokonlelkek vagytok,
egymás előtt semmit sem tagadtok.

Sokszor kérdések nélkül is ...

Lelkem kifacsartad, mint egy rongyot,
utánad vágyódom, utánad ki rólam lemondott.
Te voltál a fény, mely beragyogta az egem,
gyönyörű volt minden, mig itt voltál velem.

Ám fényed többé már nem ragyog,
eltűnt, egy szikrát sem hagyott.
Sötét árnyak takarják el a napot,
fázom, szívem megfagyott.

Budapest. 2004.01.08.

A szeretet egy nagyon kényes érzelem,
gyakran társul mellé a rideg félelem.
Alapvető dolog szeretteink elvesztésétől félni,
attól, hogy nélkülük talán nem tudnánk élni.

Szeretet melyhez mindig társítható más érzelem,
törődés, gondoskodás de leggyakrabban a szerelem.
Érdekes dolog ahogyan néha szerelemmé alakul,
vagy a szerelem múlása ...

Mit is mondhatnék ami eltörli a könnyeket arcodon,
ami elmossa a hasztalannak tűnő hosszú éveket,
ami segíthetne önmagaddal vívott fáradt harcodon,
ami vigaszt adó és megváltoztathat egy komor életet.

Mit is mondhatnék ami igaznak hat, ami hihető számodra,
mivel tudnék mosolyt varázsolni gyönyörű arcodra?
Mi az mi nyugalmat hozna kételkedő ...

Szeretnék egy angyal lenni, vigyázni minden lépted,
óvni mindentől, hisz meghalnék érted.
Remélve azt, hogy egyszer megérted,
az életemnél is jobban szeretlek téged.

Szeretnék egy könnycsepp lenni,
gyönyörű szemeid sarkában megszületni.
Végiggördülni bársonyos arcodon,
elégni forró ajkadon.

Szeretnék egy illat lenni, ...

Tudod szeretlek, téged egyedül,
mégis elfordulsz tőlem mint ki menekül,
hátat fordítasz a világnak,
félsz, hogy majd sírni látnak.

Nem osztod meg velem,
mi is az a gyötrelem,
mely a szívedet nyomja,
nincs senki ki elmondja.

De tudod mi sírtunk már eleget,
bánkódtunk s olykor féltünk meglehet,
megérdemelnénk már egy jobb ...