Magam útját jártam...


Emlékszem még, hajdanán fiatalember
koromban nagy rajongója voltam híres
sportolóknak, de utánozni csak Albert
Flórit, a csodacsatárt akartam, színes

...

Soha nem növünk fel igazán...

Ma már nyugdíjas a foglalkozásom,
bizony sokkal többet foglalkozhatom,
azóta a huncut unokáimmal.
Hitvesem is vidámabb, odáig van
értük Amikor bújócskáimmal
megtréfálom őket,(s fogócskáimmal


is), eszembe jut néha erről, hogy úgy,
ahogy elvárják, mi sohasem fogunk
...

Magaddal vitted a szívemet...


Szerelmem, az érthetetlen halálod
óta, már eleget tudok a gyászról,
hogy felfogjam, keblemben sosem szűnik
meg a hiányérzeted, olybá tűnik,

nem tanulok meg élni a tátongó
űrrel – kegyetlen dolog a lázongó
lelkem csillapítása! -, amit magad
után hagytál. Most egy nagy ...

Tavak tengerén

Szökőn, mélán

Az ember a szélben jár földi ösvényen,
süt a Nap, olajfa ágai lengenek,
egyre vándorolnak a felhők tovább,
és egy kis halacska úszkál a tóban.

A kis tóhoz járok így én hétvégeken,
szétnézek, hagyom, hogy mélán lengedezzem,
a szőke hajam lobog az ágak közt
mint tücske a nagy ...

Memória, óh...1.


A Keleti pályaudvaron
egy férfi kiszáll a vonatból.
Éhes, így körülnéz kutatón
Kocsi számát jegyzi ...

Büntetés


Sándor neje okítja unokáját.
- Ki bűnt követ el Sankó, az elnyeri
a méltó büntetését. Újdonságát
vesztve szólnak e szavak, hisz helyesli

mamája intelmét a gyermek. - Tudom
ezt én is. Jó múltkor elvettem Áron
kisautóját, mire apu túlzó
...