Néztem, mint int a
hinta-palinta
versemnek át,

s fű ült a szélre,
táltosán kérte
volt nyár-magát.

Lengett a kék táj,
ingott a légvár,
miként előbb,

zászlót kibontott,
s hozták a gondot
a kérkedők!

Varázs viháncolt,
de szívre rászólt
kérdés, komoly:

- A vágyott ország,
mely nem bolondság,
hol ...

A Végtelen leült velem egy nyárban,
leült, és máris ott játszott velem
fény-, s árnykockákból kirakott sakktáblán.
A kék körülvett: gyermek életem.

A Végtelen szólt: - Sakk! Akkor még halkan.
Később láttam: vér vörös színe ég
múlt-sakktáblákon, s haldokló virágok
szirmain bágyadt, könnycseppes mesék.

A mattot várom már, s ...

A hazug élet, az álnok világ
szívet, s érzést, mindent szétrág.
Minek hazudni a szeretetet,
ha őszintén szeretni nem lehet.
A színpadias csók nem igazi,
a hű, igaz szív azt nem bírja ki!

Nálam egy jó tanár negyedrészt
pedagógus, három-negyedrészt
színész. Ámbátor hiszem, egy kiváló
komédiásnál sem kizáró
ez a fenti arány, de mintha
a fordítottja sem lenne oly ritka...

Fiatalabbik unokám Ákos
imádja a csokit és a cukrot,
ámde utálja a főtt kajákat.
Minap rántott csirke és saláta

volt a menü, egy combot, egy szárnyat
tettem a tányérjára. Rögvest láttam
rajta a csalódást. - Figyelj ide
Ákos, sok gyerek örülne, hidd el,
ha csak a felét kapná ebédre.
- Én is! Csökkentsd a menüm felére!

Óh, milyen szép a vi lág!
De szép vagy, kis hóvirág!
Kinn még a tél hidege dúl,
de már a meleg szobából

látva téged, a tavasz reménye
ébred az arra vágyó szívünkben.
Szerény, kedves lényeddel azt jelzed,
hogy a télnek már végre befellegzett!

Amint virágaid szépen, csendben lehullnak,
átadod a helyed a kéklő ibolyáknak!
s akkor ...