Mint egy harang, hasít a hang ostorpattogás,
sötét éjnek vége szakad, itt a pirkadás!
Ünnep lesz a Hortobágyon szól a zeneszó,
csárda előtt kantárszáron pihen a csikó.

Hídivásár minden évben nyitja kapuját,
bemutatóra terelik a szürke gulyát;
gulyás, és a gulyásbojtár pásztortáncot jár,
fürtös puli, - sötét, bogár - hívó jelre ...

Az aludni térő Napnak sötét a dunyhája.
Ám alóla még itt-ott kilátszik a koronája.
A dunyhája alatt lassacskán elterpeszkedik.
A koronája már csak-csak el-elsötétedik.

Álomba merül a Nap és itt lenn minden
sötétté válik a kertünkben is körben.
Ámde a Nap hajnalban pihenten fölkel
és világít a Földre koronás fővel.

Élénk fény ...

Szimpatikusnak tartom azt a sztárt,

ki nem képzeli, hogy ő egy ikon,

csak jólesően nyugtázza, magát

adja munkájához s azt gondolja itthon



róla a következő nemzedék: \" Nahát,

mily rendes munkát is hagyott maga után...\"

Jó reggelt! Itt a tej!
Kis mackócskám! Ébredjél fel!
szól a mama friss örömmel!
Itt van a tej egy köcsöggel!

Friss reggel jön új örömmel!
Itt van a tej, körözöttel
és finom, puha kenyérrel!
Fogyaszd hát jó egészséggel!

A szeretet az szüntelen éltet,
s bűvös nagy csodával tölt meg,
csodával, amely maga az élet.

Míg nem ismertem a kedvesem,

a késre esküdtem, ámde mellette

rádöbbentem, az ember nyelve

lehet igazándiból az egyetlen



olyan éles eszköz - fegyvernek

sem éppen utolsó(!) - mely a szüntelen

használat során válik egyre

élesebbé. Nem sokáig tűrtem el

ezért magam mellett szerelmem,

éles nyelvét máson ...