Gyermekkorom egyik legszebb álma

volt, hogy régész leszek, Afrikában

ásatásokban, kutatásokban

részt veszek. A kis családomban



ezen persze nem lepődtek meg, mert

lazának és hanyagnak ismertek,

ámde megmagyaráztam Anyámnak,

Apámnak, a rendetlenség nálam

előnyökkel is jár ugyanakkor:

izgi ...

Napgyümölcsök édespiros színében
álommanók hevernek félig ébren.

Álommanók. Most álmos a varázslat.
Eltűnődnek kékcsendű kártyavárak.

Tükrös meséket villant fel a távol.
A csöpp fűszál szól tagnapi-magáról.

Most életem is hever félig ébren.
Az életem, amelyet nem is éltem,

csak szívem írtam, árnyra fénnyel ...

Rokokó fű táncol a kékbe
fénymagot szór a messzeségre

pillát hunynak kígyószem-lepkék
egy szisszenés múltban lebeg még

virágszáron csöpp csigaházak
ajtót be- és időt kizártak

rézüstök dombok forrni készek
zsoldos ruhában seregélyek

gyöngytükrökben ha villan néha
piros kakas fokos-taréja ...

A tücsökhang felhőkbe költözött,
onnan szól most. Ezüstlő fű között
különös ékszer: szíve, láza van
- gyík teste szór szikrákat hangtalan.

A táj leül mellém és hirtelen
sóhaj borzolta kis szigeteken
mi kóborló szín egyszercsak kiköt
és szól az égi és földi tücsök,

és nyarakon és új s új őszön át
csalogat ...

Gyermekkorban jobb lett a kedvem,
ha az égen feltűnt felettem.
Közel volt, - s ugyanakkor távol,
mint a lélek is önmagától.

Felhő fehér arcára nézett,
lengett, lebbent, miként kísértet:
kedves nyíltság titokkal játszott,
s tavasz nárcisza kivirágzott.

Volt, hogy furcsán fekete kertben
kis kerek békét tőle nyertem,
s gurítottam ...

Vége mindennek. Ennyi volt. Szíven ütött.
Nem vagy már sehol, ki voltál mindenütt. Nő
voltál, igazi díva, akinek sütött
a szeméből a szerelem. Hittem, bűnök

nem kísérik utunkat, ám az életed
valahogy más irányt vett. Bárha kérdezted
volna: \"Szeretsz még? Mit nem tettem érted meg?\"
Nem kérdeztél, csak eltűntél. Az ...