Éjszaka, a gyógyult asszony arra

riadt fel mélységes álmából, hogy

különös hangokat hall a konyha

felől. Gyorsan felrázta horkoló



párját. - Azonnal ébredj fel apa,

betörő van a konyhában és a

maradék gombapörköltet falja.

- Aludj csak nyugodtan édes Léna -



felelt a felépült férj csendesen ...

Zenész a szomszédom,

a zajt ki nem állhatom.

- Képzeld el, édesem,

tegnap kölcsönkérhettem

Zsombi trombitáját.

A nejem bólintását

félreértem. - De hisz

nem is tudsz rajta semmit

játszani. - Nem Teru,

ámde így Zsombi sem tud!

Gyere, pajtás, csatlakozz hozzánk!
Jön a Jövő, hát el ne késs:
ha kolbászból kerítés nem lesz,
- kerül kolbászba kerítés!

Vagy kibontakozunk, ha Julcsa,
s fogyó erőnk megengedi,
vagy a Julcsa fog káromkodni,
hogy minek bontakozott ki!

Ó, szólhatsz bármit, elviseljük.
s vállonveregetünk...habár
volt, hogy ily fickót ...

Istenek köveket dobálnak?
Annyi biztos, hogy hull a kő.
Betört fejek, szétzúzott élet,
földig lehúzó bús idő..

Emberek köveket dobálnak?
Oly biztos, mint hogy hull a kő.
Van ki gyilkos Sorsistent játszik,
s cinkos hada megrémítő!

Sok ballag - s mily ostobán, balgán! -
hulló kövek alá. Nevet
hamis Sorsisten, rút kegyetlen:
- ...

Nyárfákról madárhangok
hulltak: kis fénylapocskák,
csöpp kék csókolta semmik, -
de álmuk csillogtatták.

A hegyek távol voltak.
Mentem, s nem közeledtek.
Párolgott minden: égbolt,
táj, titok, mosoly, könnycsepp,

bánat, mely szívünk húzza
szakadék felé csendben,
szeretetvágy, mi ott van
nemegyszer gyűlöletben,

út, mely ...

Bőrömre cseppen, cseng a hang, -
fűszálnyi szélben vadgalamb.

Két konok kosfej valahol
összekoccan, majd csend honol.

Kék tükörvízben fák sötét
csúcsán gyöngyfelhős messzeség.

Kukorica kakaskodik,
rezgeti zöld farktollait.

Házak. Dombhátak. Holnapok.
Jó bor, jó idő felragyog.

A táj felett sólyomszemek
figyelnek és ...