Boldog vagyok, mert jó adag humorral

áldott meg a Jóisten, így túlzottan

nagy erőfeszítésembe sem telik,

meglássam - észrevegyem az emberi



lényt, bármely fura arc mögött, erre még

kedvvel töltöm az időm: nem veszteség...

Édes nagynéném sürgősen

találkozni akar

velem és üvöltve

közli telcsin ( nagyot hall vagy



két évtizede!), szeretne

venni egy új tévé -

készüléket. - Milyen

márka lehet, kérdezném én,



de belevág nyomban. - Mindegy

milyen, hagyd a hűhót,

lényeg, csak ne legyen

benne semmilyen ...

A kagylók csend-homokban
a víz elcsillogóban
partján a parttalannak
kőarc sötétje hallgat

az áldozati bárány
szőre ezüstös árván
elkésett kés tűnődik
felfájó szíve táján...

Tücsökhang-húr feszül meg pattanásig.
Szőlőlevélen kékség átvirágzik.

Álmos fürtökről lecseppenő fények
hívják a halkdongású messzeséget.

Jóllakott rókák sunyorognak félre
egy valaha-volt Ezópus-mesére.

Földeres kézben kukorica sárga,
kövérmosolyú fogsor-villanása.

Ujjhegyeken csukódó alkony-lepkék
várják ...

(A szöveg megzenésítése esetén a szerző értesítendő.)

Szép a cica, akár barna, fehér, fekete,
szürke, tarka, vagy bundáján rózsás szín-mese.
Kackiás a cicák bajsza, karmuk katonás, -
s olykor egy-egy kisegérnek a végállomás!

Minden cicán nagy szem, bájos, s mindnek pofija
azt mutatja: mily szeretni való a cica!
Mondjunk velük tréfás ...

Ember-bútorok. Bútor-emberek.
Árny-ujjhegyekről fénycsend elremeg.
Anyag-lélek és bús lélekanyag.
Egyesül sok siető pillanat, -

s mily gyorsan! de olykor, álomhibán
átcseng fehér szenvedély-porcelán,
majd huhogás hull süllyedt fák felett,
s megrázkódik rokkant ablakkeret.

Karosszékben, mikor senki sem ül:
bele a bánat fáradtan ...