Te is képes vagy
tartani a kormányt,ha
csendes a tenger.

Jön az álom
pille szárnyon.
Nyugton alszom
édes álom.
Boldogságom
az én álmom.

Velem alszik a hitvesi ágyon,
az Ő szemére is jő szép álom.
Kéz a kézben közös úton járunk.
Virágos réten teljesül a vágyunk.
Tanúja a hitvesi ágyunk.
Álomszép szerelem a közös álmunk.

Amikor a tűz már nem éget,
testeden futkos, marja bőrödet,
fölényes kacaj benned remeg,
szomjazó ajkad kíntól pezseg.

Bár torkodban feszül érzésed,
alázattal bír, vele küzd éned.
Szusszanásig fáj perzselése,
felemészt tested szenvedése.

Fájdalom megmarkolja szíved,
szít, beléd-mar, mégis élvezed...
Alázat, küzdelem egy ...

Siri csend, mi uralja a temetőt.
Lassú lábnyomom, halk szó, döbbenet
a szívemben, belefúródva cseppenként
fájdalmam adagolom percekbe, lakóként.

Sir-halom nehéz fala közt bölcsője
Isten tenyere, párnája a keresztje.
Szorítom a fejfát, míg tenyeremben
könnyeim nem tündököl vérezve.

A csendben röppenő hang fülembe lép.
Madarak zaja ...

Kérlek olvadj belém, titokban várlak.
Rejtőzzél napfényén, úgy is látlak.
Otthonod legyen szívem kalitkája
ott jöjjön álom szelíden szempilládra.

Sóhajod csókja vibráljon testemnek,
halott sejtjeim így újjászületnek.
Kéz a kézben, már barátság kötelék,
összeolvad a létezés, nincs szakadék.

Félelmetes csend lakozik
kopár fák hegyén,
döbbenet, mily rideg hang
süvít ágak tövén.
Csak percek alatt jön, és megy
rákapaszkodva,
harmatcseppek fényén,
kialvó élet létén.

Madarak némán,
gúzsba szorulva tépelődnek,
bölcső már nem ad ágyat
szívük melegének.
Bár nem tündököl fákon
piciny házikójuk,
szemükben ...