Ki tudja ki az, hogy a társad ki lesz majd,
ki vágtázó lelkednek kiutat mutat,
s a kijárat kivezet a semmiségből,
de ki lesz, de ki áll kint a lelkednél őrt?

Ki tudja ki az, ki szemedet kinyitja,
Ki fogja kezed, ha mennél egy tévútra,
Ki érez, ki ölel, s vigyázza szívedet,
Ki lesz majd, ki a semmiből kivezet?

Ki tudja ki az, ki élvezi ...

Kertben jártam, diót szedtem,
s az ősz tükrét nézegettem:

széllel játszott levél, sárga,
s olyan, - átváltott barnára.

Széllel játszott fény és árnyék.
Sóhajtoztak: - Messze szállnék!

Azt csak otthon vettem észre:
egy dión kert pöttömkéje.

Csiga-baba! Olyan kicsi:
ki nem látta, el sem hiszi...

Csepp érdem, közlöm ...

Egyszerű verset írnék most, de mégis
olyat, melyben a Bonyolult is kéklik,
s útkezdet úgy fut nyárból végtelenbe,
ahogy olykor elszökött szó szeretne.

A nyár egyszerű? Megszokás beérik,
s a lég színeket lendít fel, az égig,
zöldet, sárgát, álommal telt fehéret,
s az egyszerű mögött bonyolult ének.

A felhő úgy megy, ahogy elmegy ...

A széles Dunának két szép partján
a két város képe látszik
és a hátán fodrozódó hullámainak
tükrén közös hídjuk árnyéka játszik.

A Nap is rácsodálkozik e két városra,
amelyek között most már nincsen országhatár
és az eseményeknek a szilaj sodrása
őszinte szívekből baráti szívekbe jár.

S míg ezeken ábrándozom, a Duna ...

Malaclufi egymagában
volt az udvarnak sarkában.
- Jó lenne végre repülni,
a levegőben útra kelni!

Vágyát tett követte.
Egy kisgyerek vette kézbe.
Megfogta azt és feldobta
és a friss szellő - huss! - felkapta

és átröptette a szomszéd udvarba
letéve egy fának aljába.
Egy idő után ott unatkozott.
A kisfiú is már rá ...

Ígértem, múltkor, hogy meglátogatlak, -
s csak ünnepekkor írtam levelet,
helyette, de, lelkem mélyén, a szándék
ott volt. Ígéret hamis nem lehet, -
nálam. A "jobb későn, mint soha" mondás
(bár egy kicsit hibádzik valahol)
most előugrik tegnapi homályból,
s egy megírt vers máris feléd lohol.
A lég liheg a túlfűtött melegtől,
s én is ...