Sokan vágynak szépség-hit ékszerekre,
melyeken Remény címere ragyog.
Ám jeleket küld lenézőn az égbolt:
az istenek sem halhatatlanok.

Feltámadás? A Húsvét csendje mélyén
érzem: mindig csalódik, aki vár -
Jóra. Istene börtön-sziklasírban
halott rabszolga, - bármily Nagy Király!

Feltámadás? Könnycseppek hullnak ...

A Bárányt álmodod, elképzelt Múltad,
Húsvét? S nem látod saját véredet,
amely a Bárányéval együtt csordul,
s azt sejteti: Legendád vétkezett?

Mit érnek, mondd, hamis Feltámadások?
Ha álmodsz, - miért nem az Igazit?
A bölcs csak néz a megtévedt tömegre,
melyet vágy, szokás, kapzsiság vakít.

Talán nem látod: Júdás a király ...

Húsvét, díszes tojás, te ünnep-emlék!
Rajtad piros, kék, szeles zöld szalad,
s nyúlszemek csodálják a víztükörnél:
felhőt siettet fehér pillanat.

Legalábbis sok húsvétom ilyen volt
alattad, álom, gyermekkori ég,
Idő, melyben táguló szív tanulta,
s tanította a Szép szeretetét.

Feltámadás? Szeretet? Öröm? Szépség?
Választ te ...

Húsvét felé megy a táj. A magasban
siető kék, a felhő elmarad,
majd újra indul, hirtelen harangszó
kileng, lehull, mint annyi szívhez hajló,
halandó pillanat.

A tisztaság fáj, mivel télből jöttek
szeme homályhoz, sötéthez szokott,
s most barna, zöld rügyek mind fényben élnek,
s a vizek ajkán színezüst ígéret,
mely eddig ...

Egy fiatal megy a távolban, ahogy
valamikor, tavasszal, én is mentem
a réten át, a fák felé, ahol
barna, s fekete várt türelmes csendben.

Zöld színét még csak álmodja az erdő
a rügyekben. Feszül levéllét vágya,
s kék és fehér az ég kutak vizéből
lenéz a táj kíváncsi bánatára.

Mi is marad kékfehér tavaszokból,
szirom könnycsepp, ...

Fürgén, vidáman ugrál a kis nyuszi
házról házra, fészekről fészekre.
Ajándékát boldogan teszi
bele mindegyik udvari fészekbe.

Zsákja könnyebbedik,
szíve boldogabb lesz.
Lelke örömmel telik.
Lénye telve szépséggel.

Ám amikor este otthon lepihen,
fáradtan, nyugodtan alszik ágyában
azzal a nagyon szép érzéssel,
hogy örömöt vitt ...