A nyugodt szél nem mozgatja a parti fákat,
a napnyugta hangulata csendben mindent áthat.
A Nap lassan bújik a nyugati hegyek mögé
és búcsúcsókjait bőkezűen teríti szét

a tavon, ahol az aranyhíd ragyog
díszítve ezt a szépséges hangulatot.
Majd a Nap fáradtan, álmosan aludni tér.
Az aranyhíd ragyogása így véget ér.

Az éjszaka köpenyével ...

Jó ebben az érzéki csendben tartózkodni,
a világ zajától ebbe a nyugalomba elvonulni,
a reggeli táj szépségében gyönyörködni,
a Balaton halk zsongását hallgatni,

az erkélyünkön ülve reggeli kávém inni,
ezt a csodálatos hangulatot versbe írni,
e szépséget más lelkébe így is eljuttatni,
ezt az értéket másokkal így is közölni.

Amíg ...

Istentelenre vállat ránt az isten
(annak hitt Allah, Krisztus, Jehova).
Palesztin vért ken arcára az alkony,
s két nép megy: útjuk régi Sehova.

Két nép? Sokkal több. Szédelgő világban
egy kis ország torkán is megakadt
a múlt-falat, de nem kéri a doktort,
ha fuldoklik is, - nem kér igazat.

Nyár van. Forróság. Ukrajnával játszik
kis ...

Olykor verssorok bennem újra élnek,
bár szerzőjüket régen elfeledtem.
Minden felejt, s csak bohóckodó látszat
mi eljátszik könnycseppes végtelenben.

Olykor verssorok szabadságról szólnak,
s mikor arról: álomról. Hamar véget
vet álomnak, reménynek Örökálom:
a Valóság, e szívbántó igézet.

Olykor verssorok emberségről szólnak, ...

Olykor verssorok bennem újra élnek,
bár szerzőjüket régen elfeledtem.
Minden felejt, s csak bohóckodó látszat
mi eljátszik könnycseppes végtelenben.

Olykor verssorok szabadságról szólnak,
s mikor arról: álomról. Hamar véget
vet álomnak, reménynek Örökálom:
a Valóság, e szívbántó igézet.

Olykor verssorok emberségről szólnak, ...

Hangok futnak, majd egyesülnek, -
zsongás ringat csillogó csendet.
Fent felhő: tejjel megtelt emlő.
Édes lustaság oly kelendő!

Öröknek elhitt pillanat van:
Szellem alszik bezárt palackban.
S lehet: csak én? Át üvegálmon
holnapok piros tüzét látom.

Gyümölcsök érnek és beérnek,
hoznak méz sárgát, mélyen kéket,
ígérő ...