Vágyakozva nézek az égre,
hol felhők állnak. Eshetne végre.
A sok-sok növény vízre vágyik,
ember, állat izzadságban ázik.

De a felhők sötéten állnak,
vizet nem adnak a világnak.
Ám egyszer csak könnyebbek lesznek,
mert vizüket adják a Földnek.

Növény, állat és az ember fellélegzik.
Az egész világ így már nem szomjazik.
Sok ...

Gyönyörű napfény táncol a tájon,
ezen a szép rózsavölgyi világon.
Fénycsókjait bőven szórja széjjel
oldva szép szíve szeretetével.

Majd fáradtan, kimerülten nyugszik le
estére ágyában pihenve
a szürkülő vidéken nyugaton.
A tájra ráterül az éji nyugalom.

Reggelre kelve teljes lendülettel
ad erőt az ébredő vidéknek.
Majd az ...

Aranysárga fény ömlik a csendes, nyugodt Balatonra.
A Nap aranypénzét bőkezűen a tóra szórja
és aludni tér a nyugati hegyek mögé,
majd a balatoni éjszaka így lesz a pihenésé.

környék nyugodt. A békés parton csak néhányan vannak.
Beszélgetnek, sétálgatnak zárásául a múlt napnak.
A Balaton most csendes, nyugodt. Majd egy szelíd kéjjel
az ...

Ezen a csendes utcán magam járok.
Szépek a fenyők, szépek az árnyak.
Mindenfelé nyugtató mély csend honol.
Írásra késztetés van itt mindenhol.

A sudár fenyők engem verselni hívnak.
Írásra témákat nekem e séták adnak.
Üdülőnkbe érve érzem, hogy alkotnom kell,
hiszen ez az utca engem erre ingerel.

A szépsége lelkemben sorokat ...

Ki tudja ki az, hogy a társad ki lesz majd,
ki vágtázó lelkednek kiutat mutat,
s a kijárat kivezet a semmiségből,
de ki lesz, de ki áll kint a lelkednél őrt?

Ki tudja ki az, ki szemedet kinyitja,
Ki fogja kezed, ha mennél egy tévútra,
Ki érez, ki ölel, s vigyázza szívedet,
Ki lesz majd, ki a semmiből kivezet?

Ki tudja ki az, ki élvezi ...

Kertben jártam, diót szedtem,
s az ősz tükrét nézegettem:

széllel játszott levél, sárga,
s olyan, - átváltott barnára.

Széllel játszott fény és árnyék.
Sóhajtoztak: - Messze szállnék!

Azt csak otthon vettem észre:
egy dión kert pöttömkéje.

Csiga-baba! Olyan kicsi:
ki nem látta, el sem hiszi...

Csepp érdem, közlöm ...