A fonyódi hegy zöld lombos komor tömbje
hosszan nyúlik bele az ég kékjébe.
Alatta a kikötőben hajók ringnak,
mert a szélnek ringatózva bókolgatnak.

A mólón sokan sétálgatnak
örülve a reggeli Napnak.
A Badacsony ide látszik.
Szürkés tömbjén a Nap játszik.

Horgász ül csendben a móló szélén.
Mereng egy jó fogás reményén,
majd ...

Mókus szalad fától fáig,
majd egy fára fürgén mászik.
Balatonparton senki sincsen.
Gyönyörködöm e meghitt csendben.

Felém néz, aztán eltűnik.
Felmászik talán a csúcsig?
Nem tudom, de ez éppenséggel nem fontos.
Gyenge eső áztatja a sáros partot.

Talán egy fáról néz le erre az ázott partra,
a hullámokkal barázdált tükrű ...

A túlsó part szürkülve
bújik bele az estbe.
Majd az estnek köpönyege
terül rá e szép vidékre.

A Nap eltűnik nyugaton
és jön az esti nyugalom.
Megpihen a szép Balaton,
nyugalom, csend van a partokon.

Nem mozdul semmi. Szél nincsen.
A parti nádas szép zöldje
színesítve a tó vizét
díszíti ezt a szép estét.

A bősz szél a parti fákat hajlítgatja.
Erejét így folyamatosan próbálgatja.
Ám a Balaton ezt nem szívesen tűri.
Ezért a partot hullámaival gyötri.

Miért a parttal teszi? Miért nem a széllel?
Ezt én nem tudom. A Balatontól kérdezzétek.
Amire a választ esetleg Nektek megadja,
addigra e viharnak talán nem lesz semmi nyoma.

Hűvös éji álmából ébred az őszi tó,
majd páratakaróját lassan széttolja.
Itt-ott ring felszínén egy-egy vitorláshajó.
A hajnal csendjét csak egy-egy madárdal oldja.

A Nap Fonyód felől óvakodva felkel.
A parti nádas tömbjén fénye végig siklik
és a nyugodt Balaton tükrén terül széjjel.
A reggel ilyen szelídséggel érkezik el.

Vidám napsugár táncol a vidéken,
vidám táncát járja a környéken.
Szaporán ropja jobbra, ropja balra,
táncol növényekre és házfalakra,

érő gyümölcsökre és szőlőkre,
az egész amúgy is szép vidékre.
Melegét is adja e tájékra
fontosságát így is kimutatva.

Reggel vihar volt, de a Nap győzött.
Utat tört a komor felhők ...