Never again,
Never say,
I never said,
Never came.

I never received,
Never the same,
Never game,
Never has been.

Why?,
New and old,
With fewer,
Whether to say,
It is drawn up.

May be good,
We must not continue,
An old love,
Perhaps it would be good,
The new companion.

Az ősz komor, szürkés színeivel,
sárga leveleivel megjelent.
A Balaton ködpaplan alatt fekszik
és az esős ősz a tájra telepszik.

Esik, esik, sűrűn, hosszan, csendesen esik.
A Nap a komor felhők mögött rejtőzik.
Gyenge sugarai a sötét felhőkön
átszűrődve csillannak a sáros földön.

Ködös a hajnal,
őszi a hangulat.
Gyenge fény pásztázza
a tavi tájat.

A Balatonon ködpaplan.
A part reggeli nyugalomban.
A fák mereven állnak.
Most már őszi szelek járnak.

Sárgult levelek lassan hullanak.
A gyepen szőnyeget alkotnak
szép színét adva a hajnalnak.
A köd felszáll. Helyet ad a Napnak.

láttad-e mint hunyorgott át a kéken
északszemű ég szinte észrevétlen?

hallottad-e a fémsírást? a száraz
szakállas fűapó sírt - önmagának

a lehetetlen piros bogyókban ért be
- de közelebb került-e messzesége?

tölgyesben őz néz földszín bőre rebben
csend-levél leng elnémult hangszerekben

párája száll alig sejthető ...

Ősz földje ez. Hajlongnak mind az ágak.
Egyedüllétén magányos virág
csodálkozik, halványul már a szirma,
s könnycseppes fény szűrődik rajta át.
Hallom, sokat dolgoztál, Ezermester!
S írtál is, gondolatban, könyveket,
- de csak magadnak. Bennem is a kérdés:
az író ír, de azzal mit tehet?
Fiatalon, miként egykor Petőfi,
még elhiszi: sokat. ...

Ébredező őszi reggeli parton
nincsen madárdal, mi szépen szóljon.
A táj néma. A Balaton csendben,
álmosan terül el a medrében.

A Nap lassan Fonyód felől felkel
dacolva a hajnali hűvössel,
majd finom melegét a tájnak adja
a hajnalt távozásra így rábírva.