Nem kell mindenre tudni a választ,
az életben kell a talány;
nem sejti senki, -út amit választ, -
virágos, vagy csupa csalán?

Nemcsak a derű kísér el társként,
az élet ejt sajgó sebet,
lehetett volna sok minden másképp...,
hiába már a bölcselet.

Utólag könnyű okosnak lenni,
hibáztatni a tegnapot,
mit kellett volna másképpen ...

Néha, mikor a fájdalom
vált bérletet a válladon,
mély sebet szánt, érezheted,
melytől eláll lélegzeted,
bú öleli sebzett lelked.

Ahhoz nincs szó, nincs képzelet,
bántó vád, ahogy eltemet...
könnyed nyeled, zavartan állsz,
mit mondhatnál, szót nem találsz.
Beborítja szíved a gyász.

A csalódás összezavar
szószegés a lelkedbe ...

Miközben kertünkben a napon ülök
a rádiómból hallom a híreket,
amelyeknek én most nem örülök.
Ellentétei e békés környéknek.

A Himalájánál a Föld mozog.
Életek mennek sajnos végleg tönkre.
A földrengés nagyon szomorú dolog.
Szükség van az életért a segítségre!

Becsüljük meg a békét.
Örüljünk a szépnek.
Tiszteljük az ...

Süt a nap és fúj a szél,
Izabella útra kél.
Olyan hűvös még e hely,
meg ne fázz, szép Izabell`!

Tavaszt hordoz illatod,
s ha én hozzád bújhatok,
nem remegek már tovább,
kivirulok, mint a fák.

Nézd a rétet, Izabell`,
mennyi friss virágkehely!
Tavasz-fohász már imánk,
száz tulipán vár miránk.

Haloványzöld fűz ...

Minden virágnak van egy tündére,
illatfátyolban rejtezik képe,
lila ruhában egy szép hölgy lebben,
lépdel kis kellem - s bájfellegekben.

Ímé a tündér, kié a rózsa,
illat a háza, s ő a lakója,
őt sosem látod, hiába nézed,
de minden szálban illatát érzed.

Debrecen, 2015. január 26.

Neked mondom el,
hogy néha félek én,
nem felel a csend,
hiába kérdeném.

Minden téged vár,
hisz senki nem lehet
a te helyeden,
míg itt leszek veled.

Megsúgom neked,
hogy néha sírok is,
olyan vagy nekem,
mint fáknak április.

Friss szellő, ha fúj,
a hangod hallom én,
megdobban szívem,
s reményem újra él!

Egy az ...