Távolból a Badacsonynak hegye látszik.
A Nagybereken a napfény játszik.
Kisvonatunk döcög e szép tájon.
Szívem örül ennek a sok szépségnek.

A közelben fácánok vannak.
Távolabb magaslesek állnak.
Az égen felhők látsz anak,
mögéjük bújik el a Nap.

A felhőkből néha kikikandikálva
küldi meleg sugarait a tájra,
erre a gyönyörű ...

Fáról fára fürgén ugrik.
Meg sem áll a másik lombig,
majd abban Ő elbújik.
De ott sem marad sokáig,

csak egy rövid ideig.
Lompos farka lengedezik.
A lombok Őt újra rejtik.
Így rohan az odújáig.

Eleséget gyűjt a télre
számítva a nagy hidegre,
és ha újra tavasz jön el,
legott telik lendülettel!

... és ekkor ...

A látóhatáron szépségesen terül el a tó.
Jobbról Somogy, balról Veszprém és Zala megye látható.
A Nap önfeledten fürdik ebben a gyönyörűségben.
Az ember szinte elbódul e sok isteni értékben.

Milyen hatalmas, dicső isteni akarat
az, amely ilyen nagyszerű szépségeket ad!
Ember! Vigyázz ezekre az értékekre,
hogy ezeknek soha ne legyen vége!

Ennek a templomnak a csendje
gyújtott ragyogó fényt a lelkemben
és talált utat a szívembe
egy magasabb létbe elvezetve.

Néha magasabb létben is kell lenni,
ilyen csendben magunkban is létezni,
az életet mindég hittel élni,
a természetet, s az embert szeretni.

Ennek a templomnak a csendjében
ezek a fények gyúltak a lelkemben
és világítottak ...

Az embernek lelke telik szépséggel,
ennek a sok szépségnek ígézetével.
Ez a hangulat valósággal elvarázsol,
elvonatkoztat a mának világából.

Szinte érzem a múlt bölcsességének a jelenlétét,
a helikoni eszme ma is élő értékét.
Miközben ezeket sorokat írogatom
az ősz jele, egy sárgult levél füzetemen landol.

Áruk jobbra, áruk balra.
Tömeg hullámzik, s tűnik tova.
A Nap pihen az árukon,
átkíváncsiskodik egy felhőlukon.

A szél még nem adja fel.
Dudorászva a Napnak felel.
A Nap szétnéz az áruk során,
az árukkal telt pultok sokaságán.

Majd tovább megyünk a Fő térre,
annak is egy nagyon szép szegletére.
Itt jön ki e vers a tollamból,
s ...