Árpád vándorúton
jár a Kárpátokon.
Látók az ormokon,
látják fehér lovon.

Nézi, mi vége lett,
hazánk népeinek.
Határaink hova,
foszladoztak tova?

Hol van területünk,
ennyi maradt nekünk?
Milyen szegény a nép!
jövőnk ilyen sötét?

Árpád fehér lovon,
jár a Kárpátokon.
Szíve népéért ...

A Turulmadár árnya Emesének álma,
Elővetítette jöttét a világra...
Ki majdan a népét új földre vezeti.
Táltos királyoknak sora őt követi.

S az ősi legenda benne újra éled,
A Csillagok útja immár Álmosé lett.
Mely egykoron vala hősi ikrek nyoma,
Majdan ezen haladt a hun király tova.

Indul Szkítiából új hazába már most,
A ...

XX. század véres századunk,
Ennél mi már csak jobbat várhatunk.
Voltak forradalmak és világégések,
,,Izmusoknak\' sora, kegyetlen rémségek.

Reánk jöttek nagyhatalmak,
Nem hagytak nekünk nyugalmat.
Kényszerültünk minden vészre,
Nem hallgatva józan észre.

Sorba jöttek a pofonok,
Trianon volt a legnagyobb!
Majd a Donnál veszett ...

Lelkünk mélye templomában,
Áldozatos, szent oltár van.
Az oltáron tüzek égnek,
Mint az örök égi fények.

Minden csillag egy-egy fátum,
Nemzetsors-fordító dátum.
Közülük most egy közeleg,
Szikrázón, egyre közelebb.

Negyvennyolc március-idusán,
Fény suhant át az éjszakán.
Rab népekre ráragyogva,
Csodálatos tavaszt ...

Hunoknak királya a legnagyobb,
Rómára rettentő nevet hagyott.
Egyetlen szavára indul sok nép,
Királyok királya, Atilla még!

Tinó ha lesántul kard jő elő,
Barázdán találja szántó-vető.
Istennek a kardja, rajta jele,
Világot hódító az ereje...!

Aki egy ily kardot birtokba vész,
Övé a hatalom, mit ád az ég!
Királyok ...

Hajdanában, egykor régen
A négyszáznegyvenkilences évben...
Más idők jártak még erre
Hős napok a hun emberre...

Míg Attila nagy hun király
Követséget Bizáncból vár.
Priscos Rétort - mily szerencse,
Hogy sorsa idevezette.

Mert sorsa idevezette,
S mindezt papírra vetette.
Az utat is feljegyezte.
Nékünk emléket ...