Milyen egyszerű az egész !
Csak magamat okolhatom,
hogy feleslegesen bonyolítom
elmondását annak, irántad mit érzek,
s magamban milyennek véllek.

Milyen egyszerű az egész !
Egyetlen pillantásod kárpótlás
minden egyes sötét másodpercért.
Egyetlen mosolyod a remény,
amiért e világon élek.

Milyen egyszerű az egész !
Te vagy a napsugár
egy borongó, felhős hajnal után,
s csillagként ragyogsz
minden fekete éjszakán.

Milyen egyszerű az egész !
A léted ad hitet
egy kicsit több erőt, hogy éljek.
Milyen igaz az elcsépelt mondás:
Nélküled csak fél életet élek.

Milyen egyszerű az egész !
Mégis milyen nehéz
lenne elmondanom mindezt
a szemedbe nézve; talán
nem is értenéd, pedig
milyen egyszerű az egész.