Körbenézek a sötétben,
A tűznél táncol a fény.
Körbe nézek a félhomályban,
Csak mi ketten, csak te meg én.

Rád nézek, nézlek téged,
Szemedben gyógyító fény,
Rád nézek, szemedbe mélyen,
De szerelmed nem enyém.

Az égre nézek és gondolom:
Bolond voltam, már tudom.
Lépnem kéne, már nem lehet,
A szerelmem már ...

Ők mindent elvesznek, ami számít neked,
legféltettebb kincseidet, törik kedved.
Ritkán adnak, csak hogy újra elvehessék,
és ez által életed végleg tönkre tehessék.

Életed során ők végig csak kínoznak,
sodrodból onnan fentről mindig kihoznak.
Bármit is te elérsz, vagy megszerzel,
elveszik hogy újra csak te légy egyedül.

Nem engedi ...

Röppen a labda,
az egyik dobja,
a másik elkapja,
majd visszadobja!

A strand vízen a víg fény játszik,
a vízben sok ember úszik
reggeltől az esti zárásig,
a hazaindulásukig.

Így megy ez tavasztól őszig.
Az unoka a vízben fürdik,
a nagyszülő napozik,
majd Ő is később megfürdik.

Ha így lenne, ez bizony nagyon jó ...

Elindultam, búsan, magányosan
Minden véget ér lassan hamarosan
Menni a ködbe eltűnni és soha többet vissza nem jönni
Először döntöttem az út merre menjen előttem
De ha rosszul döntöttem soha véget nem ér előttem
Bizonytalan vagyok, de nem félek én döntöttem
Akármi is lesz előttem!

A halálom kezdete hullámsírba temetve.
Akármelyik nap, ha tehettem a partot néztem meredten
Aztán sötét felhő elfoglalta az eget a nap már el lett feledve.
Az árnyékban álomképet láttam magamról és az elmúlásról
Azon a napon éreztem igazat láttam
A nap vörösen bukott, le a víz határán mögötte a hegyeket felhőrongyok árnyékolták
Az idő itt ...

Amikor a halál árnyékát észrevettem
A leheletét a nyakamban éreztem
Tekintete sötét és érdektelen
Ő volt a halál az életemben.