Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed kútjában öngyilkos leszek.
A tőr kihull kezemből. Térdre estem
eléd. Gyűrött zsebkendőt lengetek.

Bőrig vetkőzöm és tovább. Kitárom
magamat, oly mezítlenül, ahogy
anyám megszült. Nincs tőled e világon
védelmem, csak ha védtelen vagyok.

Fiat, barátot, mindenkit feladtam
miattad. ...

Itt alszol mellettem,
hallom szuszogásod.
Itt fekszel az ágyon,
s én õrzöm álmod.
Rögtön tudom,
ha rosszat álmodsz,
morogsz, rúgkapálsz,
akkor is harcolsz.
Ám, ha nyugodt az álmod,
kisimul minden kis ráncod.
Elnyújtózik tested,
elfoglalod helyed,
mely egyben az én helyem,
s, én a székbõl nézem.
Figyelem ...

Üvöltenék,de nem merek,
meghallanák az emberek.
Sírnék,de nem lehet,
könnyet nem ejthetek.

Boldog nem lehetek,
mindig magányos leszek.
Mondanám,hogy szeretlek,
de viszont nem szeretnek.

Az álarc boldognak látszik,
mindennap szerepet játszik.
De az arc könnyektől ázik,
s a lélek hideg magányban fázik.

Üvöltenék,de ...

Pécshez!

Pécs az én városom,
büszke vagyok,
hogy itt lakhatom.
Örülök mert itt születtem,
és így tüke pécsi lettem.

Van e városnak mindene,
történelme, egyeteme,
egy fő védnöke, a hegye,
melynek Mecsek a neve.

Ők voltak az elsők:
kiket nem nyelt el a végtelen,
akik fenn éltek a Jakab hegyen.
Ma is ott az ...

Még benn ülünk. A kandalló varázsa
melengeti a fázós bánatot,
Bovárynét olvassuk egyre-másra,
künn zajlanak a víg vadászatok.

Valahol Pesten, messze, operába'
Puccini zeng ma, s éber vonatok
robognak át a gyémánt éjszakába.
Én itt vagyok, és én itt maradok.

Emlékek szőnyegén rajzolgatok,
s mint levendula, meghitt, régi ...

Szeretem szád kesernyés szögletét
s szemed, e kis csatot, mely tünékeny
békéjű, boltos homlokod tövében
úgy csillog, mint zöldes csillagkerék,

és csipkésen hunyorgó, sose tétlen
pilláid, s mosolyod, mikor a lég
sok százezer volttól izzítva ég,
s a lázongó vér fellobog sötéten.

És szeretem hosszúra nyúlt, derűs
álmod s ...