Hibáztam. De nem csüggedhetek, mert a vágy csak felemészt, belém markol s elrontja kedvemet.
Széttépi szívemet, s elűzi mindazt ami eddig benne élhetett.

Ez nem lehet. Azt mondják az idő mindent megold, s azt hogy a seb idővel majd beforr. De a heg örökre ott marad, ott ahol egykor szerelmes szó fakadt.

Helyén még pislákol a tűz, de meleget már nem ad, olyan ez mint a szárazságtól apadozó patak.

Végül a láng is kialszik, a patak is elfolyik, s így tűnnek el érzelmeid a régmúlt vágyak tengerében.