Te vagy a valóság,
És te vagy az álom,
Egyszerre vagy születésem,
És lassú pusztulásom.
Olykor lángoló tűz,
Néha fagyasztó hideg,
Egyszer veled vagyok,
Egyszer meg nélküled.

Te vagy ki látni hagy,
S te vagy ki elvakít,
Te vagy ki velem van,
S te vagy ki eltaszít.
Olykor kedves vagy,
Néha pedig rideg,
Mindig veled ...

Várj meg
én is veled megyek,
bármerre tartasz
melletted leszek,
ha fúj a szél
akkor is veled tartok,
mindig szorosan
melletted maradok.
Ha elfáradsz sem kell
semmitől sem félned,
simogatni foglak, s
álomba ringatlak téged,
ha pedig másnap
újra útra kélsz,
felkerekedek én is,
hisz tudom egyedül
te is félsz.

Angyalként mindig melletted állok,
még ha félek is, akkor sem hátrálok,
őrzöm a lelked, követem lépteid,
figyelemmel kísérem mind a tetteid.
Ha álmos vagy elringatlak,
ha szomja vagy megitatlak,
ha megéheznél tőlem enni is kapnál,
s ha szükség lenne rám,
mindig megtalálnál.

Bölcsőben sír az éber csecsemő;
Bölcső előtt
A dajka zeng - el szokják a dalok
Altatni őt.

Sok szenvedésem síró gyermeke
A fájdalom:
Dalt dalra költök - dalaimmal őt
Elaltatom.

Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén,
És merengve nézem a sötétkék eget;
Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény
És koszorú gyanánt övezi fejemet.
Megfürösztém lelkem e sugárözönben,
Lemosott magáról minden földi szennyet,
S most ujjászületve a magasba röppen,
S keresi a mennyet;

Alszik az egész föld; mély és csendes ...

Te vagy, oh szép alföld végtelen rónája,
Lelkem legkedvesebb mulatótanyája.
Az a görbe felföld hegy- és völgyeivel
Könyv, melynek számtalan lapját forgatni kell,
De te, alföldem, hol hegy után hegy nem kél,
Olyan vagy, mint a nyilt, a fölbontott levél,
Amelyet egyszerre általolvashatok;
S vannak beléd írva szép, nagy gondolatok.
Mint ...