Csend van. Mintha minden várna.
Est borul az egész tájra.
A levegő nem mozdul.
Víz csepeg az ágakról.

Nemrég esett. Sár lepi a kertet.
Csendben, némán róvom a betűket.
A teraszunkon üldögélek.
Onnan nézegetem a környéket.

A Nap lassan, álmatagon lenyugszik éppen.
Eltűnik a fekete felhők gyűrűjében.
Méla lassúsággal ...

Minden emberi szó: maga a világegyetem!
Ezért súlya van minden emberi szónak-
Mert azt jelenti:
Emberek, emberekhez, emberi szóval szólnak.
Ne sajnáld a szép szót, hisz annyi terem
Akár az égen a csillag-
S a komolyat se, mert a megfontolt szó
A kedvessel kézen fogva ballag.
Az emberi szó: maga az értelem,
Melynek szép virága
A ...

Bogár kutyus, derék kutyus a szomszédban.
Minket is véd, de nem ám kutyafuttában!
Át-átjár hozzánk, az udvarunkba
S onnan néz át a másik szomszédba!

Egyszer egy ilyen sétáján
szeme akad meg ott egy cicán.
- Hát Te ottan, kis komám!-
mordult Ő Rá mogorván.

- Megkergetlek, elkaplak én azonnal!
Ám a fehér cica nagy ...

Szőlőtőkék mögül fehér virág látszik.
Az őszi Nap felé mutatja szirmait.
Csodálatos dália ami itt fehérlik.
Bár az idő már hűvös, a múlt nyarat idézi.

A Nap melege már elfogyóban.
Mézédes szőlőfürtök vannak a kosaramban.
Valaki csenget. Indulok azon nyomban.
A tél várakozik már a kertkapunkban.

Titkos, csendes táncot lejtő fényfoltok,
lépteim üres zaja a falakon: most
halott az ódon, hatalmas vár.
most nincs más, nem zavarja senki az öreg, szikár falak álmát,
most csend van, s a csendben
én
s Te énbennem.

Sötét, néma a ház,
mert kint zöldellnek a fák,
s oly' gyönyörűen türkiz a júniusi ég.
Én együtt élek az ...

Én a kozmosz gyermeke vagyok.
Nemzőm az éltető energia, a
Vörösen izzó, kápráztató napkorong,
Szülőanyám a vad, sötét éjek királya, temetők őre, a büszke fényű,
Százarcú hold.
E földi lét nekem csupán egy röpke pillanat.
Karmáim gyűjtőhelye,
Ahol a végtelen hátán vágtató zabolátlan lelkem mielőtt tovább
Repülne megáll, s ...