Késnek éles fénye
Pengén nőnek vére
Lánynak ledér teste
Kuncsaftot kereste
Lelépett nyomozó
Halált okozó pofozó
Kinyílt koponyák
Lények vad pofák
Betététek tamponok
Pelenkák, fogsorok
Villám hírek tömege
Az ország ifja, örege
Bankok, nagy hitelek
Hazug torz ígéretek
Ragyogó a fürdő
Terrakotta, műkő
Ez ...

Csak szeretni akarlak, csendben nyugalomban.
Érezni akarlak, féltőn karjaimban.
Hozzád bújni, elmondani örömöm, bánatom.
Megsúgni azt, te vagy a holnapom.
Már nem számít a tegnapnak sötétlő nyomora.
Jelenünk van, a múlt már ostoba.
Beteg szívem, erőre kap mézszínű szerelmedben.
Nem félek, életem kezedben.
Csak szeretni akarlak, lelkedbe ...

Cserreg a szarka, a balga!
Csőrét befogni nem tudja!
Belecserreg a világba,
hogy mindenki megtudja,

mily hangos madár a szarka,
amelynek nemcsak a farka,
hanem máshol is tarka
a testét takaró tolla!

Fészkébe gyűjt Ő mindent,
amit oda betehet,
színes gyűrűt és gyöngyöket,
hogy megtöltse a szarkafészket!

Ám ha néha ...

A gondok súlya alatt, megrepedt a hétköznap,
az évek súlya alatt, ki gyenge vért köp majd,
egy hang az égből hajt, ó bárcsak szünne már,
látom mit látok, az élet szürreál.

A vénám tűre vár, míg vágyam ver félholtra,
hiába nézek fel, az ólomszürke égboltra.
Köd ül a rég múltra, míg ultizok a halállal
a szobám sarkában ülve, ...

Zsögödi Nagy Imre festményeit látva
csodálkozom rá a szép erdélyi világra.
Emitt egy parasztbácsi barázdált arca,
fürdik az erdélyi déli meleg napban.

Mások egy lóvontatta kordén utaznak.
Talán a mezőről hazatartanak?
Távolabb árnyképe van egy osztagnak.
Egy másik festményen éppen aratnak.

De hiszen a szobámból ki sem ...

Az ősz fénye tör utat a fákon.
A zöld levéltengert sárgítva
lassacskán hódít teret a tájon.
De a Nap még erejét mutatja.

Érezni, hogy az éjszaka már kissé hűvösödik,
ám a Nap melege egyelőre ellensúlyozza.
A Nap kedves melegsége az ősz hűvösével küszködik,
majd e harcban megfáradva helyét az ősznek átadja.