Megromlott a sorsunk,
mint penészes kenyér.
Mit hozhat a jövő,
van számunkra remény?

Bizony, egykor tudtuk,
hogy Istenünk magyar.
És hogy dicső múltunk
magyar Istent takar!

Erős volt ez a nép,
bízott önmagában.
Dolgozott, boldogult
a magyar hazában.

Mennyi gazdagságot,
adott neki e föld.
Kövér termést ...

Ím a nyarat koronázza augusztus hava.
Királyságot hirdet nekünk, mint a korona.
Magasztos király a nyárban, benne ős erő.
Áldása, mely harmatoz ránk, gyümölcsérlelő.

Államiságunk ünnepe, legnagyobb ünnep,
Ezer éves királyságunk, megtart bennünket.
Magyaroknak koronája, népünket jelenti,
Megszentelt tárgy, jogi személy, időknek ...

Emlékezz az elsõ csókra;
sodró mámor s már azóta
csókból érzés vált valóra.

Halvány szípoly az az óra
s a dédelgetõ meddõ szóra
égetett délibáb éltetett
s szórt érdemet minden bókra.

Veszett forróságba szórva,
felöltött éj alá csiszolva,
mosolyt majzolt, mint ki várja -
bolond módra fulladt ...

Kolo

Hozzád méltón nem található méltó szó
Tűzben égtél a vízen, húztad a mázsás lapátot szelíden

Hullámok fodrából öntött hajó
Izzadtság cseppekből faragott lapát
Elrúgva partot, izeg-mozog a térd
Hajszolódnak harmonikus extázisban.
A jeles kenu kettes a gyorsaságban úszva
A láthatatlan cél felé szertepattan a ...

Keresztül tépett szívemen a fájdalom,
torkomból torz orditás szakadt ki,
ólomsúly terpeszkedett mindkét vállamon,
szemeimből fanyar könnyek sora szaladt ki.

A vilag körülöttem elmosódottan szédult,
ereimben a vér egy perc alatt meghűlt,
a szenvedés a lelkemben ego-szűrő kint szült, ...
úgy üvöltöttem eldeformált arccal,
hisztérikus ...

Édes, piciny tündér
gőgicsél vidáman,
rúgkapál es integet
a fodros-masnis kiságyban.

Arcocskáján rózsa virul,
haján siklik a napsugár,
augusztusi szellő-fiú
huncut szemmel kacsint rá.

Csodájára jár a zápor,
örömkönnyeket perget,
habos képpel rá-mosolyog
egy kedves puffancs felleg.

Édesanyja s ...