Mindent összeszőrözöl te szőrmók,
Te fekete pamacs, te cirók.
Dorombolsz nekem oda-vissza,
S sündörögsz a lábam alatt.

Asztalomon ülsz kényesen,
Bundádat nyalod fényesre.
Sárga szemed ördögi fény,
Nyávogással mindent elérsz.

Ha zörejt hallasz, körbenézel,
Tekintetünk találkozik éppen.
Elvégezted dolgod, hát leheveredsz,
Összegömbölyödsz, s pihensz csendesen.

Füled botját megmozdítod néha,
Ha hozzád bújok, mormogsz s dorombolsz te léha.
Így szeretlek téged legjobban,
Te aranyosan ördögi macska!