Hópihék szállnak a járda ragadós sarába
és ott maradnak egy nagy, szürke tócsába olvadva.
Ez a tél fura, olyan, mintha késő ős volna.
Mindezt némán nézem az ablakunkban állva.

A felhők sötétszürkék, hóterhüket eleresztik.
Az el is jut a mi házunk előtti járdáig.
Ott aztán, amint mondtam, mind egy tócsába hullik
és ez így megy ...

Hópihék szállnak a járda ragadós sarába
és ott maradnak egy nagy, szürke tócsába olvadva.
Ez a tél fura, olyan, mintha késő ős volna.
Mindezt némán nézem az ablakunkban állva.

A felhők sötétszürkék, hóterhüket eleresztik.
Az el is jut a mi házunk előtti járdáig.
Ott aztán, amint mondtam, mind egy tócsába hullik
és ez így megy ...

Röpke boldogságot adtál nekem,
azt a pár órát nem feledem!
Megtanítottál újra nevetni,
s nekem is sikerült téged megnevettetni!
Örültem, hogy kicsit boldognak látlak,
a sok gondod, bánatod kis időre
feledéssé válltak!
Ennyi kedvességet, szeretetet nagyon
rég nem kaptam,
ugyan ezt csókjaimmal visszaadtam!
Lebegtem a boldogságban ...

Télapócska, jó apócska, eljött már az este,
Ablakokban kiscipellők, csizmák díszelegnek.

Gondos kezek rakták oda, várnak téged sokan,
mindenki az ajtót lesi, hátha kippen- koppan.

Szívdobogva vár a család apraja és nagyja,
Mi lehet a puttonyodban; csoki, piros alma?

Rénszarvas a szánkód előtt indulna már nyomban,
Repülne a ...

Húsvét héthő reggelén
örömhírrel jöttem én.
Feltámadt a Megváltónk,
Élet lett a halálból.
Az életnek friss vizéből
Hoztam egy keveset,
Mikor reád hullik
Ez jusson eszedbe.
Szabad -e locsolni?

A mohák, zúzmók illatát
már kiszagoltam a földből.
Mohón szürcsölve mint a gyerek,
mikor langyos tejet hörböl.

Most következnek a színek.
Az ég, és a vizek kékje.
Mert lehet, hogy játszol velem
és csak bebújtál mögéje.

Ott rejtőzködöl: színben szín,
ragyogsz valahol fényesen.
Vársz. S én fáradhatatlanul
átkelek ...