Köszöntjük a Poema.hu honlapján!

Minden versek iránt rajongót szeretettel várunk!

évszakok

Kiemelt szerzők

1249 
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
357 
1966 -
Judosok közt költő,
Költők közt judos.
1214 
1166 
1193 
1938 -
Kötetei a neten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK): A Szépség Csillaga, Én már a nyárba vágyom át.
Ady Endre (220)
1226 
1311 
1972 -
Hegyeshalmi lakos.

Legújabb versek

213 
-Honnan jöttél, Télapó?
-Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
\'úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad.\'
Meseország (világos)
Hóországgal ...
Olvasták: 684
Részletek
Az Ön versének a helye...
207 
Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vízi lányok varrták.
Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.
Piros szemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.
Itt van már az udvaron.
Toporog a ...
Olvasták: 735
Részletek
222 
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
Legszebb a puttonya, ajándékból
minden jóból
ki nem fogy soha!
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
legjobb a jó szíve,
ajándéknál
dúsgazdagabb
jósággal van tele!
Olvasták: 651
Részletek
217 
A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld ...
Olvasták: 725
Részletek
219 
Mert szép vagy, kellemid
Varázsát bámulom;
Mert jó vagy, tisztelet
Díjával áldozom;

Mert lelkes vagy, s veled
Mulatni kegyelem,
Hódítva von feléd
A leghőbb szerelem.

De mert e hon baján
Nincs szűdben fájdalom:
Ez fáj, s szerelmemet
Tört szívvel gyászolom.
Olvasták: 579
Részletek
224 
Jár számkiüzötten az árva fiú,
Dalt zengedez és dala oly szomorú,
Oly édes-epedve foly ajkairól,
Hogy szikla repedne hegy ormairól.
Zeng tetteket, a haza szebb idejét,
A régi csatákat, az ősi vezért,
S zeng rózsaszerelmet, a lányka haját,
A szép szemet, arcot, az ifju baját.
S míg a dal epedve foly ajkairúl,
Bús éjbe az arc, szeme ...
Olvasták: 606
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére