Kőházam kőudvarán, kőházam
kőablakán megkövesedett árnyak
repülnek, és lepik el az éjszakát.
Lassan szállnak. A nehéz kőéjszaka
ellenáll.

Ahol megállnak, zölden borítják be
a kőporos éjszakát.
Kőbe vésett fájdalmak kiáltása hallatszik.
Kőberótt zokogások visszhangja száll.
Talán a semmibe?

Kőringyók ...

Itt van már a december vége
Minden csupa fény.
Szívünkben is csend van és béke,
Így advent idején.
Szent karácsony éjjel felragyog az ég,
Megszületik a Kisjézus
Aki békét hoz közénk.
Emberek, forduljatok egymás felé
És mondjátok egymásnak,
Hogy \'BÉKE VELED\'.

Amott van a világ-
És emitt vagyok én-
Választhatsz: a világ kell-
Vagy elég leszek én.
A világ:érdekes,
Szín, pompa, csillogás-
Minden, ami kellhet:
Szépség és ragyogás!
Én meg árva vagyok:
Üvölt az árvaság-
Egy galamb szállna hozzám,
De letörik az ág.

Csak ül és ujjai közt
egy gömböt forgat ,
mint mikor isten
szemléli holdat,
értő gonddal, türelmesen
nem is véve észre,
hogy titokban lesem,
s megbékél bennem
mi volt, mi lesz s mi van,
a világ közepén ott ül a fiam
s köré gyűlik minden,
minden, ami örök,
ő az egyetlen
kiben gyönyörködök.

Új szomszédunk megérkezett:
Az ősz és családja,
Gyökeresen megváltozott
Egész házatája.
Amíg a nyár tanyázott itt
Más volt ám a környék.
Mezitláb és meztelenül
Játszottak a purdék.
Most meg? Olyan ázva-fázva
Csatangolnak, félve
Hideg széltől, összehúzva
Bújnak menedékbe.
Nagymellénnyel ...

Könnycepp gördul arcokon,
Távol, s messze vagytok már nagyon!
Könnyáztatta virág és koszorú sírotokon,
Soha nem múlik el az én bánatom.

Mindig gondolni fogok rátok míg élek,
Nem feledem szerető szívetek.
Velünk lesz majd jóságos lelketek,
Erre gondolok, s talán majd boldogan élhetek.

Szerető szívetek nem dobog már ...