I

Oh, nép! magyar hazának népe... nemzetem!
Elhalsz-é te, vagy még tovább is élsz?
Az ifjuságnak vége, megöregedél...
Féllábbal a sírban... vagy még reménylsz?
Mig ifju voltál, oh! volt egy szép viharod,
Hol oly dicsőn halhattál volna meg!
Most megöregedél, és sem élni dicsőn,
Sem halni nem tud a roskadt öreg!

Oh, ne ...

Szeresd apádat és anyádat,
hogy hosszú életű lehess a földön

Kik hű fiai vagytok e hazának,
Kik éltek érte, és meghaltatok,
Hallgassatok rám, élők a hazában!
S ti a sírokban - halhatatlanok!
Hozzátok szól e jó édesanyának
Legszegényebb, legszeretőbb fia,
Hallgassatok rám! - az igaz könyörgést
Istennek is meg kell ...

Törött szárnyú kismadár
él közöttünk halkan, habár
boldogtalan és rab e helyen,
mert szíve szárnyalna a mennyben.
Görcsök vannak fáradt lábában,
s megbotlik óriás két szárnyában.

Aludj csak tovább
én még álmodom,
pihenj holnapra
s majd átváltozom,
amivé szeretsz
rívó jelmezűn
magaddá tehetsz.

Vagy, riadjunk föl
te is én, én te,
valaki énünk
összekeverte -
mi lesz most velünk
elhagyott cirkusz
porond - s ébredünk.

Csintalan gyermekkorom
Értelmetlenül letördelt
Virágba borult orgonaágait
Most mind összegyűjtöm:
Egy hatalmas csokorba kötöm,
A szirmokat mind eléd öntöm,
Hogy ez a vasárnap neked
Virág-vasárnap legyen,
Novemberi ködös napon,
Tőlem szikrázó, de szomorkás
Őszutón, télelőn,
Késő reggelen...

Leesett az első hó és máris olvadt.
\'Helyet adott\' a ragadós latyaknak.
Lehangoló ez a vigasztalan látvány.
Remélem, nem sokáig lesz a sár a járdán.