Nyugtalan a lelkem:
Mint a zavart madár,
Nem találja fészkét
S idegen ágra száll...

Az idegen ágon
Idegenség várja:
Idegen levelek
Riadt susogása...

Felreppen sietve,
Feltekint az égre:
Vajon merre szálljon?
Merre van a fészke?

Piros húsz-száz ulti,
És teritett durch-marsch...
Ez a leges-legszebb
Mit e tárgyban mondhatsz...
Kezdődik a menet,
Este nyolc körül van...
Betlifogás...kontra...
Rekontra van abban...!
Az a negyven-száz is
Éppencsak, hogy megélt...
Hangos diskurálás,
Óra mutat éjfélt...
Na, még egy kör...mégegy,
Ez már a ...

Látlak téged, kedves,
túl az álmokon,
érzem, ahogy megpihen
kezed vállamon.

Látlak téged, kedves,
túl a vágyakon,
legördülő vízcsepp vagyok
a mellkasodon.

Látlak téged, kedves,
hunyt szemhéjon át,
minden pillanatom őrzi
szívednek szavát.

Látlak téged, kedves,
akármerre mész,
szívem titkos ...

Béke szállt szívemre,
ahogy az óriástölgyek közt
lassan, elmerengve
meleg őszi napsütésben
színes levélszőnyegen
roppanón lépkedve
sírodhoz értem, s köszönve neked,
mintha kicsit hazaérkeztem
volna... szinte irigykedtem,
ahogy ott csendben
lelked valahol távol,
messze megpihen...
Már egy évtized sincs,
s éveim száma a te ...

Tested már porrá lett,
Férgek vacsorája-
De a szemed fénye
Csillagok közt sétál,
Szeretettől fénylik,
Az éj fényes-ékes
Csillag-promenádja!

Szeretet-országban
Van egy virágoskert-
Sőt, az egész ország
Halom virágot rejt!
Az ország közepén
Két szál piros rózsa-
Mind a két virágnak
Csodaszép a bokra.
Terem az virágot
Midegyik külön is,
Hanem a két bokor
Összenőtt maga is.

Szeret-orszában
Igy történt az eset:
Szeretet-virágból
Szerelem született!