Előfordul, hogy hatvan éves kor felett
már sokszor szépítget az emlékezet.
Kinézek a szürkülő hófelhőkre
és Budatétényben érzem magam egyre.

Tél volt akkor is és hó a tájon
minden házon, az egész világon.
Autó akkor még alig-alig volt.
Ez az ötvenes években volt.

Szánkóztunk a meredeken lejtő úton.
Nem féltünk, hideg ...

Halálba menni, ó igen!
Hamarosan jön, hogy elvigyen.
Szeretet nélkül mit ér az élet?
Halál vet ennek véget!
A fájdalmat már nem bírom,
életem elhull, akár egy szirom.
Hiányom majd fel sem tűnik,
halál által kínom megszűnik.
Hívlak magamhoz édes halál!
Családom reggel holtan talál.
Műved sikeres legyen, s gyors,
ezt már ...

Jégcsap a lábam,
Remeg az állam,
Ha messze mész tőlem
Szomorú a Nap is

Eltakarja köd is
Csúfot űz a szél is
Lökdös és taszít:
-Gyáva voltál ma is.

Boldog szívvel várom a jövő havazást csendes, őszinte örömmel,
bennem a régmúlt budatétényi gyermekkorom ötlik fel.
Magam előtt látom, ahogy apámmal húzzuk a szánkónkat
és topogva, csoszogva tapossuk együtt az utcai havat.

Akkor is örültem a télnek, a szép, csillogó, fehér hónak,
de most már igencsak szükségét látjuk a ...

Ha majd minden kiskapu
Nyitva lesz, felesleges
Dolog lesz a nagykapu!

Minek kapu, minek az?
Akár kicsi, akár nagy:
Nem közelit, elválaszt.

Elválaszt és kirekeszt,
Pedig csak jót akarok -
Jót akarok, higgyed ezt!

Hozom a komatálat,
Az emberi szeretet -
Ezt hozom a komának!

Elmentél, s én még érzem húsodat
Körmeim alatt a véred megragadt
Simogatnálak de nem teszem,
Mert uralkodik rajtam a félszem
Félek újra bántanálak, elveszítenélek,
De így, most, nincs mit vesztenem
Elmentél és Már nem vagy velem,
A fájdalom, s a kín megesz eleven.

Várom kopogásod, hallom susogásod,
Nem jössz tudom, és ez fáj ...