Minden egyes nap ugyan azt az utcát járom.
Még a múltat egyszer majd le nem zárom.
Sötét ég alatt erős fény fakad,
Megvakít talán, majd a mélybe elragad.

Akkor érzem majd, hogy tényleg messze vagy.
Nem segítesz fel s a múlt a porban hagy.
Égő vágy fogant, de nem tudom hogyan,
Hiányzol nagyon, mert túl messze vagy!

Melléd bújnék ...

Nézd csak, a tavasz hírnökét!
Mit adsz e nyíló kincsemért?
Tízezer körül van szála,
letépem, pénztárcám bánja!

Eszmei értéke, ó jaj,
múlik az olvadó hóval.
Ki tudja, szedhetem, vagy nem?
ha erre volna most kedvem.

Kezemben most néhány szál van,
postára viszem el bátran.
Gázszámlát fizetem, tessék,
Ha kevés, a ...

Tűzmadár!
Csókod lángja miért fáj?
Elveszek tüzes fényedben
Porrá égek fészkedben
Lezuhanok,
S el nem kapsz,
A mélybe veszni hagysz.
Tűzmadár!
Lángoló ölelésed miért fáj?
Szárnyaszegett vagyok,
Mégsem sajnálsz,
Homokba fulltam,
S te ott hagytál.
Szeress újra Tűzmadár!

Vékonyka fonálon függ az érzelem,
Nagy mélység fölött lóg, szakadni képtelen.
Észérvek tépkedik, nem bír el sok vihart
Foszló fonál tartja, de vacogva kitart.

A biztos rosszat inkább, ne sugallj új jelet
Kérem most vissza, a régi életemet.

A szürkét, unalmast, de kiszámíthatót,
A létezésed nélkül a semmirevalót.
Sérülj ...

Képein Erdély élete
a múltból a mába vezet
bemutatva értékeket,
gazdagítva a lelkeket.

Szinte érezni Erdély illatát
látva a gyönyörű Hargitát,
a tájszépségek sokaságát,
bennük a népélet mindennapját.

Az őszinte szeretettel bemutatott székely lét
a táj által adott bölcs testi-lelki békét
fejezte ki, mint a nép ...

Téli hajnal csikorog,
már a gondolat is fagyott
tárgyként zörög a fejemben.
Eddig dolgoztam.
Nem nekem, ám másnak sürgős -
nekem csak megélhetés -,
másnak lesz érdem.
Ám a betűk már összemosódnak
szemüvegemen,
valamit aludnom is kell.
Úgy tűnik, öregszem...