Csak ül és ujjai közt
egy gömböt forgat ,
mint mikor isten
szemléli holdat,
értő gonddal, türelmesen
nem is véve észre,
hogy titokban lesem,
s megbékél bennem
mi volt, mi lesz s mi van,
a világ közepén ott ül a fiam
s köré gyűlik minden,
minden, ami örök,
ő az egyetlen
kiben gyönyörködök.

Új szomszédunk megérkezett:
Az ősz és családja,
Gyökeresen megváltozott
Egész házatája.
Amíg a nyár tanyázott itt
Más volt ám a környék.
Mezitláb és meztelenül
Játszottak a purdék.
Most meg? Olyan ázva-fázva
Csatangolnak, félve
Hideg széltől, összehúzva
Bújnak menedékbe.
Nagymellénnyel ...

Könnycepp gördul arcokon,
Távol, s messze vagytok már nagyon!
Könnyáztatta virág és koszorú sírotokon,
Soha nem múlik el az én bánatom.

Mindig gondolni fogok rátok míg élek,
Nem feledem szerető szívetek.
Velünk lesz majd jóságos lelketek,
Erre gondolok, s talán majd boldogan élhetek.

Szerető szívetek nem dobog már ...

Kölnivizem hozzon életet e házba,
Reád hullt harmatja válljon áldásodra.
Tiszta érzésekkel teljen meg a lelked,
Feltámadt Megváltónk ezt üzeni néked.
Vérének harmatja eltörölte bűnünk,
Feltámadt szent teste a mi üdvösségünk.
Meghintlek most a tisztulás vizével,
Illata áradjon, mint feltámadás fénye.

Kinyílott az aranyeső, ibolya és jácint,
Szép tavaszi virágillat a lányokhoz csábít.
Kisvirágok lehelletét elhoztam tenéked,
Illatos cseppjeit permetezve mérem.
Hulljon hát a harmat a legszebb virágra,
Ennek a háznak gyönyörü lányára.

Levetkőzik a csend
bennem,
sóhajom feléd
indul.
Te épp a
tegnap álmát
gyűröd
az örök némaság
takaróján.
Paráznaságommal
bújok zsebedbe,
majd felkúszok
szádhoz és cseresznyeízt
csókolok rá.