Hallgatom, ahogy párnámon
meggyűrődik a csend,
nem jön álom...
Az elmúlt nap dülöngélő
dominóit fejemben
egyre rakosgatom.
Van, ahol összeáll a rend,
ám van, ahol ingatag,
újra borul...
feledés, röpke nyugalom
miért nem szegődik
hű társamul?
Mennyire képlékeny,
zajos minden s csak egy
láncszem vagyok...
elvárni ...

Gondolsz- e rám, mikor a hajnal első fénye
megcsillantja játékát szobád ablakán
S, mikor munkád terhe
nyomja vállaid súlyát
Gondolsz -e rám , mikor dicső győzelmünk
emlékére megkondul a déli harangszó
S, mikor utad
elsuhanó fák hajladozása kíséri
Gondolsz -e rám mikor nyugovóra
hajtod fejed , s puha párnák érintenek
S, mikor ...

A pillanat mind itt ragadt,
S már nem tudom, hol vagyok.
Hol van, hol lenni akarok.

Miért? a képek, a sok csoda.
Mi az ha más? megmutatja,
Majd visszaküld a valóságba.

Egy hang, egy illat, egy mondat
Megfogtál, s bár tiltakozom
Nincs hatalmam, elfojthatom.

Nem mondom ki, úgyis érzed
Miért nem mondod, ezt nem kéred?
Ennyi ...

Nem hagytam, hogy vonatod
elvigye veled mosolyomat,
hisz' neked köszönhetem,
hogy arcomra csaltad pár napra azt...
Utánad integetek, bár a vonat már
a kanyaron is túljár...
te is hiába keresnéd, kedves,
a látszólag széthullt meghitt perceket,
ne a buzgó zakatolásban keresd,
mert hidd el, ott úgysem leled...
szívedben laknak e ...

Vonatod már eltűnt
a szürke láthatárról,
s én még üdvözült
mosollyal integetek.
Közel s távol az emberek
már rég elsiettek...
Torkomat bár szorítja
valami, ami fáj,
ám derűm fényesebb,
mert a veled töltött
percek ünneppé válva
mosollyá értek...
erőt, hitet adva
győzedelmeskednek
minden bánat felett.
Tudom, ...

Kósza szél, ne játssz velem,
Most gyötör a kétség,
Félek, az álarc lehull,
Lehull, s a világ megsemmisül.
Álarc mely eltakarta
Tüzes vasaid,
Melyek szerelmeid
Tüzeit hevítik,
Félek, az álarc lehull,
Lehull, s a világ megsemmisül,
Majd elmúlik a fájdalom,
S, helyén a magány démona táncot lejt,
Kósza szél, akkor már ...