Fény táncol, ág lebben,
víz buggyan csermelyben,
pajkos hal csobbanva úszik tovább.

Vízparton csőr csattan:
béka-tor hajnalban.
Rigó-vágy hallatja hívó szavát.

Susog a nád, szellő simít,
új szép napod szeme kinyílt,
álmok helyén való csodák,
teérted zsong e tág világ!

Fű-harmat száz színt bont,
lelkedre ...

A csönd amiben most vagyok egy színházra
emlékeztet, arra a pillanatra, mielőtt a
függöny felgördülne. Feszült, várakozó,
de egyben kíváncsi néma csöndre. S Én
nyitott ablak mögötti életem szemlélem.
Olyan simán gyűri le Szerelmed a félelmet
Bennem. Mosolygó szédülésbe csábít szád,
és táncol testemben a vágy. Lábam már
magától ...

Fájó emlék a múltba tekintek,
Ott látok több száz fájó sebet.
Egy jobb korért nyúló kezet!
Egy szebb jövőbe látó, félő szemet!

A kommunizmus szürke ködös alkonya,
Egy lázadás 1956 október 23.-a!
A jobb és elérhetőbb jövőért nagyapáink küzdöttek,
S mégis az ÁVH tisztek a tömegbe lőttek.

Dördülnek a fegyverek, ...

Cím nélküli versek füzetem lapjain,
Én magányosan tengetem lassú napjaim.
Csak a fehér lep ad nekem gyönyört,
S nem kapok az élettől könyört.

De én írok és a végeredmény mi brutális,
Ez belülről jön és ezért maximális.
A vers lelkemről egy furcsa térkép,
Kezedbe adom, s olvasd el ha félnél.

Csak bírja ezt a testem és a ...

Újra leülök, a papírra rímeket festeni,
A lelkem ezt a sok dolgot nem tudja megemészteni.
Ahogy ágyamból kikászálódok,
Hangosan elköszön a paplan!

Az álom a háttérben még fehér zubbonyban,
Valami belülről azt súgja halkan,
Jó reggelt! Kiált az én testem!
Fáradt vad és meggyötört lelkem.

Máris fájni kezd az én fejem.
Már ...

Az élet tintájából fröccsent rám elég,
A lelkem mélyén sok ember csak vendég.
Meddig lesz még ez a világ ilyen,
Egy brácsa hangja zendül fel olyan mélyen.

Milliók fülében némán lóg a headset ,
De engem nem a zene hanem az élet edzett.
Forró tűzben kovácsolt lassan keményre,
Csak a lelkem hagyta túl gyengére.

Kritikát mit ...