Esik az eső, nedves a táj.
Szürke a világ és csupa sár.
Jó lenne, ha már vége lenne
és egyelőre tovább ne esne.

Hogyha esik, miért esik, ha nem, akkor miért nem?
Vajon ki tud választ adni erre a sok miértre?
Az én válaszom e kérdésekre csak egy lehet:
Kergesse már el a szél a szürkülő fellegeket!

Csak egy modat, amit elmondanék
Neked, kicsi félve, kicsit bátran:
Hogy nincs egy barázda, egy lábnyomnyi föld,
Nincs egy maréknyi viz-áztatta sárban,
Sehol sincs semmi, ahol talajra lelne
A viszály magja köztünk,
S kikelne,
Elboritva az eget felettünk,
Hisz amit megfogadtunk,
Azt megtartjuk:
Örökké tart a mi nagy szerelmünk!

A nagymama, a nagypapa
és Andráska, az unoka
bementek egy áruházba,
hol nyulat láttak pultra rakva.

A nyúl plüssből volt és fehér volt.
Andráska egyből felé fordult.
Kérése rögtön ez az egy volt:
- Vegyétek meg nekem a nyuszit most!

- Majd húsvétra hozza ezt a nyuszika!
válaszolta a kérésre a nagypapa.
Otthon a nagymama az ...

Bőrömön érzem
ujjaid finom játékát
- élő a holttal
lágy táncot lejt -
libbenő puha érintéssel
simítod le a tegnapot
s leheled rá a
méz-ízű holnapot.

Selyem suhog
testemen
nedves korbácsként
hasít rajta
végig hiányod!

Érzéki sóvárgás
testtől kapott
éhség?

Álmatlansággal
küzd szemem
s én
vers fölé hajolok
hogy átöleljelek
magammal!

Álmomban levettem
fehér-inged
és mellkasodra tettem
meztelenségem

lehunyt szemed alatt is
vibrált a vágy
mozdultam
vagy
mozdultál
egymásba fonódtunk
légzésem felgyorsult
ölemmel szorítottam
szélbe szórt szavaid
fájdalom keveredett a
gyönyörrel

majd

hajamba tépett
a reggel
sikamlós ...