Igaz szavak mik a hazugot megölik.
Érzem, van olyan hely, ahol a tartást megbecsülik.
Hol az érzelmeket nem a földbe tapossák,
S a szabadság harcosait vállukon hordozzák.

Nem azért küzdesz, hogy lenézzenek mások,
S ne a kormányban találd meg az igaz barátot.
Senki nem kérdezi, barátom ki bántott?
Csak hangosan, önzőn arcodba ...

Kint állok én is a napból szikrákat gyűjtök,
Talán ti jöttök és mellém le ültök.
Nem vagyok büszke sok emberre és magamra.
A suhancok némán nevetnek az arcomba!

Lassan mintákat fújnak a falakra,
Mik téged messze visznek képzeletbeli utadra.
Az álmok erről súgnak a füledbe.
Lágyan emelnek és repítenek a ligetbe.

Oda vágyom ...

Remegő szemmel ülök a kertben.
Magam én már régen lefejeztem,
Mint Jézus én is cipelem keresztem.
Keresem a holnapom a szemekben.

A tavak tükre a holdfényben megárad.
Az életért én nem fizetek felárat.
Lelkem már régóta túl a határon,
Ütött, kopott testem mégis itt találom.

Mert lelkem szabad, és madárként száll,
Testem a ...

Apa emelj fel a holdhoz!
Nézett s nyújtotta két kezét
Hiszen úgy tudta akkor még,
Apja, ha akar az égig ér!

Sürgetett tovább,
Fenn mosolyog, fényes, kerek
Emelj már föl édesapám!
Engedd, kezembe hadd vegyem!

Néztem rá, és fájt mosolyom,
Saci, a holdig nem lehet!
Fenn van, nagyon-nagyon messze
Karral hiába ...

A nemzet kapja a pofonokat,
Nem kicsiket,
Hanem jó nagyokat!
A sok szemtelen, pimasz ezt látja,
És csak csinálja-
Arra nem gondol, hogy
A végén egyben visszakapja az áldást,
Mert így illik, ez járja!

Ember vagyok:
eltévelyedtem önmagamban.
Lélek vagyok:
magas kőfalakba ütközöm.
Égiháborús
szélviharos esthajnalban
félek, hogy végleg
elveszíthetem bűvköröm.

Hold-karmok marcangolnak,
sejtjeim szóródnak
szerte szét a koromsötét, durva
világba, karmazsinvörös vérzivataros
alkonyban - voltam,
nem leszek ...