Kegyes Istenem!
Sok néped közt szeresd a magyart,
más népeknél nem vagyunk alább,
rég elhullattál már hunt, avart,
mi általvészeltük múlt, galád
évszázadok szenvedéseit,
földünket dúlták más hatalmak,
mi mégis megmaradtunk híveid.
Utódaink élni akarnak,
itt Máriának országában,
a te uralmadban, magyarnak.

Mint a homokba rajzolt
archimedesi körök,
a szerelem törvénye
testünkben oly örök.
Titkát már görög
edények rajza rejti,
szemét amint a férfi
a nőn ott felejti,
s ahogy a nő karja
antik kőbe vésve
tárul örökös ölelésre.

Szerelem.
Ó csillagéleted
hányszor gyúl újra létre
főnixporodból megint,
hányszor ...

Mond szeretni fogsz –e…
Ha az idő ráncot fon szemem köré
Apró barázdák ülnek szám fölé
Mond szeretni fogsz-e…
Ha majd emlék lesz a forró éjszaka
A csókok forrón elcsattant sora,
mond szeretni fogsz-e…
ha remegő karommal ölellek át
ébren töltve minden éjszakát….
Akarsz-e majd akkor is engem
Mikor ...

Gyűlöllek, mert próbára teszel,
napról napra nehezebb leszel,
simogatsz, majd ököllel sújtasz,
ellöksz, és ismét kezet nyújtasz.
Küldesz örömeket, tipró fájdalmakat
viharokkal tűzdelt kemény nappalokat
emlékektől éber éjszakákat adsz nekem
akartad maradjak, most játszol velem!
Gyűlöllek, mert, nem szerethetlek eléggé
nem adtál ...

Egy pillanatra elfordultam,
s mint derült égből a villámcsapás,
úgy esett rám a választás,
nem tudtam szabadulni, pedig akartam.

A lény visszatartott különös erejével,
csitítgatott, s odahajolt fülemhez,
majd lefektetett az öléhez,
s éreztem, hideg tör ki leheletével.

Ajkamra lehelt egy rideg csókot
s mondta: \'halhatatlanná ...

Mindig megbocsátani nehéz
S maga a szó is oly kevés
Nem elég egyszerűen kimondani
Azt valahogy ki is kell mutatni
Hisz a nyomnélküli szavak elszállnak
Mint ősszel a vándorló madarak

Neked megbocsátani soha nem fogok
Többé hozzád kötődni nem akarok
Látod, ily könnyedén ér véget,
Oly sebet hagy a szívbe mi végtelenül ...