Havat hord a szárnyán, meglök, de csak árván
Suttog, de sosem érted sír, hogy sosem élhet.
Magányos lélek, aki sosem félhet, s arra vár, hogy egyszer élhet.
Hideg, s zord helyen mereng, hol lehetne jobb helyen?
Ha élne, nem szállhatna, de mégis feltámadna.

Veled lenni, s megszeretni egy pillanat is elég
De elfeledni, egy élet sem elég.
Mikor feléd nézek, mást is tennék, de semmit sem ér, mert nem szeretnéd.
Te felém nézel, s mindent megér, egy pillanatig szerethetnél,
Beszélnél, s én megérteném a szót ha velem lennél, s minden hang annyit szólna, ha itt lennél velem minden szép volna.

Maradj
Miért csinálod ezt velem?
Mikor kérdezem
Merre vagy kedvesem?
Mondj olyat,ami nem fáj
Maradj olyan, amilyen voltál
Merre vagy kedvesem?
Ismét kérdezem
Merre voltál szerelmem?
Maradj velem
Maradj örökre az életem!

Kint a kertben tavaszi fényben
kis ibolya virágzik szerényen.
Virágját a napnak fordítja,
a szépségét nekünk adja.

A kert zöldjében húzódik meg észrevétlen.
Üde színfolt a kert szélvédett részében.
Létével szívünket örömmel elhalmozza
és a szépségével a lelkünket jutalmazza.

Mikor megpróbál az élet,
Tested összerándul, élne
Félelem verejtéke arcodon
Mert tudni akarod.

Tudni mi vár rád,
Van még tovább,
vagy nem élhetsz már,
Ki vagy, nekem nem kell.

Mert kényszeríted testemet,
Nem arra kell mennem,
Amerre ráncigálsz engem
Más utat keresek.

De sajnos el nem szakadhatok,
kötődik tudat ...

Ahogy a tollam elindul a papíron.
A gondolataim szárnyalnak messze.
Mert csak ő az ki írja mindezt.
Az-az a rólam szóló történetet.

Mindig vígasztal és segít a bajban.
Megment minden percben, órában ha akarom.
Ez a toll emel fel és ez mi éltet.
Szeretem is addig míg csak élek.

A Toll igen őt kezemben tartom.
S ha kell első nagy ...