A világ körülöttem romokban,
csak hánykódom a hazugságok tengerében.
Egy kedves szóra vártam,
Ti mégis bántottatok engem.

Szavaitok olyanok voltak, mint a kő, mely nektek édes teher,
Nekem viszont súly, mely a lelkemre nehezedik oly erősen.
Miért van az, ha a fél karomat adtam nektek,
Ti tőből szakítottátok le az ...

A tó vize gyöngéden reszket,
ahogy a tavaszi nap fénye
elbotlik a lágy fodrokon,
látom a tavon a tavalyi hínárt,
s egyben a múltat és jelent
tisztán fényleni arcodon...
Míg átvonulnak a vadkacsák
a fűzfák lehajló ágai alatt a tó felé
nyugodt-kényelmesen,
a fényben csillámló víz, meg
egész részeddé vált életem
ott ...

Ha te mondod, Neked elhiszem
Hogy közvetlen összeköttetésben van szívem
Szíveddel és együtt dobog,
Elmém és elméd együtt dohog
E vad világ brutalitásain-
Engem veled együtt érint a rettentő kin,
Mi az embereken végig settenkedik:
Veled együtt kínlódik, berzenkedik
A csalatások, a megcsalások ellen,
És ha szánalmas állattá válik a ...

Űzött vad, az vagyok nélküled és veled.
Nincs otthonom, csak az öledben lelem helyem.
Szavaid bennem úgy forogtak, mint a legélesebb kés,
a szívem vérzik, nincs mi begyógyítaná ezt a kínt.

Repülj el hozzám, nincs akadály: sem idő, sem tér.
Forró könnyed morfium lenne számomra
Sírj, hisz élni, szeretni akarok még.

Hol vagy már? ...

Köd leszállván összes házra,
A mezőkre, minden fára.
Kihalt, száraz minden erdő,
Igaz napfény sohasem jő.

Bár hajtások mindig vannak,
Eltapossák, megfulladnak,
Újak nőnek, mások mennek,
De magasabbak sosem lesznek.

Felszállt a csend, s minden mereng
Leszállt az éj, s mindenkit ér
Felszálltak a csillagok, s én csak bámulok, merre lehetnek a nappalok?
S látom remegnek a levelek az ágon, egyedül vannak, senki sincs a határon
Messze távol, lehetnek bárhol de merre mentek a nagy világból?
Merre vagytok, merre szálltok, hol láttok napvilágot?