Köszöntjük a Poema.hu honlapján!

Minden versek iránt rajongót szeretettel várunk!

évszakok

Kiemelt szerzők

1250 
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
358 
1966 -
Judosok közt költő,
Költők közt judos.
1215 
1166 
1193 
1938 -
Kötetei a neten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK): A Szépség Csillaga, Én már a nyárba vágyom át.
Ady Endre (220)
1226 
1311 
1972 -
Hegyeshalmi lakos.

Legújabb versek

206 
Gyere ülj le mellém ha mersz
Nem bántalak ma nyersz
Vártalak már régen
A végtelen csillagok az égen.

Csak egy perc a pillantásod
Hullócsillagok szép villanások
A soha el nem múló illatok
Némán rád pillantok.

Visszanézel szép barna szemeddel
Ez mitől mindenem megremeg
Hangom elcsuklik zavarba jövök
Lassan érintesz én ...
Olvasták: 685
Részletek
Az Ön versének a helye...
235 
Mindannyian keresünk.
Talán magunk sem tudjuk mit,
egy mosolyt, egy szót, egy érintést;
hiányoznak rá a szavaink.

Hasztalan járjuk táncunk
a hétköznapok parkettjén,
s ha jön a hétvége,
boldogan menekülünk
a hamis érzésbe,
az ál-örömök fényébe,
melyeknek lézerpengéje
hasít lyukat az éj szövetébe.

Rebegjük, ...
Olvasták: 807
Részletek
252 
Álomra várva,
a villanyfény hideg sugarában
újra és újra körbejár
mosolyod képe.

Holdvilágban ragyogó
tükör,
mely inkább árny, mint kép.
Életre kelsz,

S életre hívsz
engem is.
Mióta várom már,
hogy eléd álljak,

Elmondjam, mit eddig
csak az éjnek súgtam.
Itt vagy, és én
néma ...
Olvasták: 906
Részletek
161 
Mintha az egész táj tűzben égne,
úgy zúdul rá a vörös fény a vidékre.
Vörösségével előre jelzi,
hogy nappal őt erős szél követi.
Olvasták: 554
Részletek
180 
Az esküvői fényképen
örömkönny csillan a boldog menyasszony szemében,
amíg a másik széken
a férje ül a boldogságtól megilletődötten.

A házasság őszinte, komoly dolog.
Mennyekbe emelő, szívből szívbe induló,
további közös sorsot vállaló
olyan együttes tett, melyben mindenki boldog.

Bár nem kerülik Őket sem el a ...
Olvasták: 688
Részletek
324 
Már láttam Őt sok éve - talán álmomban?
A látvány oly éles volt, mint a való,
mindig, újra s újra keresem,
s átélném valóságosan
azt a mindent átható,
itatósként magához hívó
végtelen szeretetet.
Mikor összetorlódtak fejem fölött
súlyos gondfelhők, váratlanul,
anélkül, hogy Rá gondoltam volna,
- még csak nem is ...
Olvasták: 1101
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére