Ismét csak várok,
Az idővel harcolok,
Ennek hatására a lapra karcolok
Nem felejtem el arcotok.

Részegek jönnek a váróba lassan
Padon ülve elalszanak halkan
Hajléktalanok üvöltenek kint a parkban
Ránézésre olyanok akárcsak Tarzan.

Mellém ül egy ember elég ittas szegény.
Kiáltva kutatja szatyrát ő igen kemény
szatyrában ...

Komoly esély van rá hogy belehalsz az életbe
De te mégis mész előre folyton csak kérkedve
Akik bandába verődve bármit szétszedne
Különbnek érzed magad bárkinél pont te!

Én meg csak itt ülök s írok minél többet
De mégse verem el azt a gyönge hölgyet
Vagy verném be téglával a kirakat üvegét
Mert én talán sejtem az igazság ...

Őseim sírjánál kivont véres kardal állok
A szellemeik suttogó hangjára várok
Mik csak suttogják ölj-ölj bátran
Mert itt már nincs félelem a kopjában.

Csak az acélpengém a tokjában
Mivel emberek vérét ontom sorjában
De most csak várok itt fáradtan
Kit gyilkoltam mindnek lelke ártatlan.

Izzik már a penge forr a kupa bor is
Itt ...

Tudtam,hogy kedvemre való vagy,
Mert te is utálod a művirágot,
És a boldogságot:
Ha a rádióban hallod, hogy gyere haza,
Mert a kisfiunknak nincsen apja..
A szirupot,
Mely a való dolgokat eltakarja...
Tudtam, hogy téged szeretni foglak,
Mert szereted a szókat,
Ha igazat mondnak...
És a szád csókolni tud szenvedélyjel,
Szikrázó ...

Várni a percet...
Órákig, napokig várni a drága percet,
Ami ha kell:szívet melenget,
Ha kell rózsaszínű szirmot
Hullajtgat szemedre, szádra,
Ebben a megkövült, csupa durvaság,
Idegenség vad-világba'...
Kedves szellőt idézget,
Veszekedett viharban-
A jót, a kedveset meséli, mikor
Körötted mindenhol csak baj van...
Örök ...

Én nem így akartam!
Én ordítani akartam,
amikor kiléptél az ajtón!
Ránk csorgott a jelen,
a búcsú pillanata.
Én meg nem tudok búcsúzni...
és megláttam szemedben a fájdalmat!
Megijedtem s hagytam, hogy menj!
A Csönd maradt csak odabent velem
(ahol nemrég még a szerelem beszélt)
szorító végtelenbe nyúló,
némán zokogó ...