Szerelemből születtünk,
szeretetre nevelődtünk,
szeretet által telik szívünk.
Így lesz teljes az életünk

és ha a szeretet majd kölcsönössé lesz
feltöltve minden arra őszintén vágyó szívet,
és az megkerülve az egész Földet
tesz jobbá, értékesebbé minden embert!

A haszonvágy a gyönyörű tájba nagyot harap!
Neki a természeti értékek nem számítanak!
Lelketlen betondzsungelek taposnak el virágokat,
szép tavakat, hegyeket, csendes, békés nádasokat!

A pénz uralná ma az egész világot?!
Uralná az egész mai valóságot?!
A természet semmiképp sem eladó!
A természet soha meg nem zavarható!

Vannak, ...

Vártalak...de nem jöttél.
Elmentél oly hirtelen, mint a hajnali szél.
Csak a gyász, a bánat ami itt maradt;
S fájó szívvel tudjuk: téged már nem köszönt a pirkadat.
Néma vagy...miért nem szólsz már?
Tán várod, hogy minket is elvigyen a bánat?

Fáj a seb, mit feltéptél újra.
Fáj a szív, mi megszakad újra.
Könny, mi újra melegen ...

Kicsordult egy könnycsepp a szememből,
És egy hatalmas vihart kavart érzelmeimből.
Tudom nem láthatlak többet én téged!
Mert elmentél és nem fogod soha többet kezem.

Csak te hallottad meg mikor én nevettem,
Csak te törölted le könnyem mikor én sírtam.
Te túl messze jársz már innen,
Olyannyira, hogy már csókod ízét sem érzem.

Nem ...

Én már magamtól kérdezem, mikor lesz vége?
Csak magam elé nézek a sötét mélybe.
Csak gondolkodom a sok barát jóleső vigaszán,
Csak egy csepp vagyok az élet elillanó viaszán.

Az élet tanít engem járni a földhöz láncolva,
A lelkem fejjel lefelé áll mindent felfordítva.
A szememből könnycseppek kicsordulnak,
Keményen intenek gondolataim a ...

A tegnap furcsa illatát szívom magamba,
Keserű hiányos ízt érzek a számban.
A hiányérzet minden érzékem kiélezi,
A testem újra szeretni akar de a lelkem nem engedi.

Szeretnék szeretni, hogy érezzék mennyit érek.
Mégsem tudom pontosan, hogy merre lépjek,
A beton túl kemény az aszfalt pedig izzik,
Lassan mindent ez borít és csak a szívemen ...