Veled egy ideje könnyebb az élet,
Te vagy nekem a titkos támaszom,
Megismertelek, ezt köszönöm neked,
Fénylesz, mint napsugár nyári alkonyon.

Színes világod magával ragad,
Viszel fel magasba a felhők fölé,
Érzem, átjár szerető oltalmad,
Hívnál gyakrabban a két karod közé.

Mi ez az érzés mi néha megtalál?
Számomra nem ...

Szempillád feketén,
égetőn-avaron,
Hozzád merül csendesen,
életem-alkonyom.

Elmerül benned,
Vezetve Téged:
Egybefon Veled
Megmentve dédelget...

Kellesz nekem, mint virágnak a víz.
Kellesz nekem, mint betegnek a remény.
Kellesz nekem, mint gyermeknek a szülő.

De nem úgy kellesz, mint betegnek a halál.
S nem úgy, mint gyermeknek az árvaság.
S mint virágnak szárazság.

Úgy kellesz nekem, mint egy falat kenyér.
Úgy kellesz nekem, mint a levegő.
S úgy kellesz nekem, mint az ...

Szemedben a csillagok,
Fényesek akár az angyalok.
Én szememben a nappalok,
S téged látnának, de messze vagyok.
Veled lenni, átölelni
Ezt kellene, örökké tenni!

Este várlak, de nem talállak…
De reggel látlak, s ágyamba zárlak.
Este álmodnék, de nem tudok,
Mert nem vagy itt…
S én csak úgy tudok!

Hajnali szél suttogja halkan,
s ettől szívemben a láng újra lobban,
fel-fel villan néhány régi kép,
nem volt az csak jó és szép.
Leírnám ha leírhatnám,
elmondanám ha elmondhatnám.
S ha mondani kell akkor kár,
csak mondjam, írjam már.