Szűk udvaron bontogatom
vágyaim vitorlavásznát.
Érzem a végtelen vár rám
angyal kísér lépteimen -
utcán, téren ott van velem.

Déli vad tengeren járnék,
ahol fény terem, nem árnyék.
Ott vásznat lehet bontani:
tágas térben nyíljanak
lelkem borostyán-álmai!

Előttem irigy kerítés áll,
mögöttem vad, konok ...

Éjfélt ütött az óra!
Mégsem Térek Nyugovóra!
Mert egy lányra gondolok
Kire remélem vigyáznak az Angyalok
Sírok érte éjjel-nappal
Ölelném két karommal!
De nem lehet!
Mert nem engedheted

Könnycsepp az arcomon,
Csillagfátyol harmatos hajnalon.
Újra látlak benne Életem,
Felsejlik és elillan már az értelem...

Álmomban még megvárlak,
Lelkem lát, köt még az értelem.
Törékeny csillagos éjjelen,
Egy Könnycsepp az életem...

Rám vár, mégsem talál rám:
nem felejt el, mégis magába zár.
Végleg megőriz, Veled együtt érez,
Elalszik már az éltető magány...

Alvó lényed álomra ébred:
vigyázza már törékeny léted.
Nem felejt és nem ereszt el,
egybeforr Veled amíg Én élek...

Drága Anyám halott szegény,
meghalt bennem miden remény.
Ily korán elveszteni,
miért kell eltemetni?
Kit annyira szeretünk,
ellene nem tehetünk.
Földön jobb anyát nem ismertem,
vissza mégsem kérhetem.
Remélem,hogy odaát,
sokkal jobb a világ.
Ezerszer boldogabb legyen,
mint ezen a helyen.
mióta ott van a túloldalon,
Ő lett az ...

Ég felé nyújtom a kezem,
Szörnyű csapástól rettegek!
Rám omlik tán’ a mennyezet,
Mit tegyek? ó, mit tegyek!

Idő palástját megragadom,
Leszögezem, leragasztom,
Valahogy itt marasztalom!
Hogy csinálom, még nem tudom.

Túl vészesen közeledik
Harmincadik szülinapom!
Hogy is élem túl, nem tudom,...
Tán’ jövőre majd ...