Fekete és fehér,
szorít ököl, simít tenyér.
Háború és béke,
egyiknek sincs vége.
Szeret és gyűlöl:
egy helyről fakad – belülről.
Álom és valóság,
mindkettő hazugság.
Minden, majd semmi,
nem lehet mindig nyerni.
Élet és halál,
az egyik eltaszít, a másik rád talál.

Öröm és bánat,
urai ők is a ...

Fut a mókus ide-oda,
végül felfut egy nagy fára.
Onnan tekint le a világra.
Farka libben ide-oda.

Neki könnyű! Van hová mennie.
Fel a dús lombok zárt sűrűjébe!
Én a gondok elől hová menjek?
Menedéket előlük én hol lelhetek?

Nem vágyom én már másra
csakhogy ne váljon mindez köddé
és szívünk egymásért dobbanása
tartson örökkön örökké.

Annyiszor vártam a pillanatot,
hogy arcod újra lássam,
újra érezzem illatod,
tudtam fájni fog – de vártam.

Most itt vagy és mégsem...
Rémalakot öltött egy álom.
Az oly sok csókodtól vérzem,
ajkad íze még számon.

Eddig ébren maradt a fény,
de minden perccel holtabb.
Gyilkolt és éltetett a remény,
de lehet csak ölni ...

Ha felteszem a kérdést magyar??
feleletet nem várok,
mert tudom, hogy úgysem kapok.
De várj egy hang felszólal,
szó nem hagyja nyugodni,
szája már nyitva,
hang ki less ,igen magyar vagyok.
Hangja terebélyes nagy ,
belőle nagy harag tombol,
rendületlenül.

Ő, nem fél kimondani azt amit más elítél,
ő, kimondja, magyar.
S a ...

Kérdem én szabad sírni?
Nem nem és nem,nem szabad sírni.
De annyiszor csalódtam már bőgtem,
feledni nem lehet.
Költő lennék nem tudom,
felfigyelnek rám azt se.
De én küzdök s csalódások ellenére,
én még tartom szavam.

Annyiszor csalódtam még,
számoljam is.
Mondjam el hogy szívem,
beleremeg.
Nem, nem, nem, sírnom
nem ...