Találjon Rád most a szerelem,
Bódítson érzéki dallama,
Selymesen lágy pergő zenéje
Gyöngéden öleljen át, Téged!

Kívánom, hogy valóság legyen
Boldog légy kérlek, ámde velem!
Karomba zárlak, ajkunk forrón
A vágytól, szenvedéllyel tapad.

Az őszi Nap lágyan simogatja a kertünk pázsitját
és sárga levélbrokáttal takarja be a kertet magát.
Egyelőre a Nap még elég erős melegét szórja a tájra,
de már a hajnal csípős hűvössel virrad az új napra.

Aztán a köd lassan felszáll, a hűvösség múlik
és a levegő a Naptól lassan felmelegszik.
Nem hiába! Most már eljött a szép ősz! ...

Tudtam, hogy jönni fogsz, vártalak nagyon,
Egy nyári, tűzforró hétvégi napon!
Megláttalak, hevesen dobogott szívem,
Éreztem Te vagy, az igazi nekem!

A napfénye elvágódik szépséged előtt,
Hogy láthasson, szétnyitja az ámuló felhőt!
A formád íves, fényes, ötletes,
Te gyönyörű Kawasaki Zé hétötvenes!

Ember vagyok, és nőnek születtem,
Megérintett a távozás szele,
Ma örültem annak is, hogy lélegzem,
És a fejem gondolatokkal tele.

Még nem készültem fel, dolgom temérdek,
Szeretnék nagy dolgot tenni és hinni,
Szeretek és engem viszont szeretnek,
Tudom, csakis így érdemes élni.

A nap mindig süt, csak nem mindig látni,
Ősi, ...

Érintésed hozzám vezetve,
magában él, veled létezve.
Húz - taszít, téged remél:
ébren kel fel még Érted a szenvedély.

Fátyol ködben ereszkedő hajnal,
éjjeli ámulat, belső vágy elkisér.
Remegő kézzel érint meg kezem,
Megkötve létezik a véletlen érzelem.

Szalaggal körbefont csillagfátyol,
csobogó hajnalon vezérel az ...

Egyedül vagyok a sötétben.
Mit értem el így eddigi életemben?
A magány arca símogat rég,
Gyógyszert ellene nem találtam még.
A magány mindenestől felemészt,
Megcsócsál aztán megemészt.

Menj innen magány, hagyj magamra!
Ne avatkozz bele az én dolgomba!
Te ki mindenemet megemésztetted.
Nem siíok, nem nevetek mert ezt tetted.
Nem ...