Álmomban fent járok titkos utamon,
Nem érint a földi világ, az anyag,
Lelkem nem tapos durva kavicson,
Nem érzem, hogy a gondviselés hanyag.

Pilleként lebegek, könnyű vagyok,
Átjár valami titkos energia,
A teremtés csodája, hogy én vagyok,
Tudom, így kellett alakulnia.

Alattam városok és tengerek,
Nők, férfiak, szerelmes emberek,
A nagy titok az, hogy szeressetek,
Járatlan utakat kövessetek.

Már nincs bennem félelem semmi sem,
Odafönt vár rám a titkos kedvesem.