Két ezer év távlatából
Nézzük az eseményeket,
Mégis mintha tegnap lenne,
Áthatja a lelkeket.

Történelem lapjain már
Réges- régi esemény,
Hatása a mai napig
Érvényes a múlt ködén.

Kegyetlen kor volt midőn
Elítéltek valakit,
Korbácsolás, megfeszítés,
Cipelni mások bűneit.

Volt egy férfi, aki mindezt
Önkéntelen vállalta,
Szerette az embereket
Magát ezért feláldozta.

Feszítették fel a fára,
Szöget kapott végtagjába,
Oldalába irgalomból
Hatolt Longinus lándzsája.

Nincs emberi szenvedés,
Mely ehhez fogható,
Viseli ő emelt fővel
Másoknak példaadó.

Amikor már vége szakad,
Elcsitul a fájdalom,
Harmincháromban egy
Végzetes alkonyon.