A hó fehér habként simul rá a tájra
ragyogó szépségét a tájnak adva.
Az ágakon, bokrokon lustán szétterül.
E szépséges tájban gyönyörködöm egyedül.

Ebben a tündérszép csendben
egy bokor ága megrezzen.
Odanézek, hogy mi lehet.
Szél fújja le a hópihéket.

A havas táj lassan estébe hajlik.
Csend van. Így lesz egész ...

Bogár kutyus emeli a konyhánk,,fényét\'.
Zörgeti az ajtóban a saját edényét.
Így adja tudtára a gazdaasszonynak,
hogy vegyes végre észre, jó az Ő étvágya!

Türelme végtelen, hiszen enni Ő is szeret!
Imádja a finom, gusztusos hússzeleteket!
De nem válogat. A felvágottat is megeszi.
Csak legyen, aki a tányérjára teszi.

Ilyen a mi ...

Úgy szeretnék verset írni,
magam volnék,írni,sírni,
minden bút meg bánatot
mi szívemre ráfagyott,
de nem emészt el,meghagyott

mert muszáj volt maradni még
e világon,hogy ekképp
faragjam a rímeket...

s egy meg nem értett napon,
mikor semmim sincs
egy lapon
összeszedve mind
átadjam neked

Boldog ünnepeket!

Már megint karácsony,
szívekbe varázsol
ilyenkor érzést
meg ezernyi kérdést
az agyakba-

nekem is mozgatja
a fantáziámat:
hogyan is díszítsem
a karácsonyfámat?

Hova is tegyem,
mert nincs egy hely?
Meg mit is rakjak rá?
Cukor?Nem telik rá!

Csomagolunk diót
az potyog a fáról
örülnek a gyerekek
a ...

Udvarunkon szép tujafa,
Sosem volt még lakója,
Büszkébben áll, mint valaha,
Ennek megvan az oka.

Madárfiú, aki éppen
Megtalálta a párját,
A kiszemelt tujafához
Vitte el menyasszonyát.

Boldogságuk határtalan,
Énekelnek, röpködnek,
Ágak között keresgélnek,
Hová építkezzenek?

Kijelölik a ...

Hol van a boldogság?
Mért várat magára?
Pedig nagyon nehéz
A szívnek magánya...

Céltalanul zötyög
Az élet szekere,
Jó volna tudni azt,
Mi vinné előre?!

Van, ki nem találja
Hozzá meg az utat,
Szüntelenül keres,
De hiába kutat.

Hol maradsz boldogság?
Mutasd meg arcodat!
Oly sokan vannak, ...