Emlékszel a pillanatra?
Hideg volt és tétováztam.
Csókoljak vagy ne csókoljak?
Úgy érzem, hogy nem hibáztam.

Ha szükség volt rám, ott voltam
és önzetlenül segítettem.
Jó szándékból, s nem teherként
önmagamtól cselekedtem.

Dolgokra döbbentünk rá együtt.
Tanítottál és tanítottalak.
Számos rossztól, mi csak ártana,
megóvtál és megóvtalak.

Mikor úgy éreztük fáj valami,
ha bántottalak vagy te bántottál,
öleltél és öleltelek,
valahányszor odabújtál.

Most úgy érzem, hogy nem szorítasz.
Kezeidre hiába várok.
Jeges tónak hideg partján
lábnyomokat követve járok.

Fagyos szél fúj és hangod hozza,
hallom most halk suttogásod.
Jéghideg kezemmel érzem
lágy és meleg kézfogásod.

Napnyugtában, a narancs ég alatt
így sétálunk most mi ketten.
Egy párként és mégis külön,
kétségek közt, Szerelemben.