Megyek a pokolra
Hajtók derekáról,
Testére borulok
Bujdosók lángjain

Kettétört szekerek
Padjára rogyok,
Iszapjában futok,
Vitorlák bánatán

Pokolra, ha jutok
Testére borulok,
S szekerek sütnek meg,
A hajtók derekán

Írtam hát e tóba
Iszappal, s bottal,
Kettétört csónakom,
Padjára lebukva.

Kezemben a penge, fény csillan rajta,
Könnyes szemem kitárul, végignéz rajtam.
Penge hatol bele húsomba,
Véremmel írom fel nevemet a falra.

Homályos rémképek gyötrik az elmém,
Nem akarok felébredni, de a bánatom a gyengém.
A lelkem mely mély vágásokkal van tele,
Elsötétül minden, s lerogyok a földre.

Könnyezve heverek, fetrengek a ...

Most elképzeltem, milyen jó lenne,
Ha a kék helyett ez most a vérem lenne.
Csak nézem meredten ezt az élet,
Várom a percet, mikor ér véget az élet.

Tinta folyik, borítja el a kezem,
Sarokba dobva véres testtel heverek.
Utolsó szavaimat írom végleg:
Vedd észre hát, most még én is élek!

Most elképzeltem, milyen jó lenne,
Egy jobb ...

Egy halk utolsó szó, mit értek:
\'Szeretlek\'
Még egy utolsó lélegzet:
\'Ég veletek\'

Halk szirénazaj a távolból,
Minden emlék előjő a távolból.
Néma csend csak a lelkem sír
Elment örökre, új lakhelye:
Az örök sír.

Néha már csak egyvalami segít,
Egy barát, ki mindig mindenben segít.
S nem hagy cserben, történjen bármi,
Ott van mindig, nem kell várni.

Egy társ, egy igaz barát,
Kiből sugárzik a boldogság.
Kiből csak egy van, s nem több,
Kire számíthatsz, ha az élet szennye letör.

Aki veled van bajban, jóban.
Lényeg az, hogy akár fagyban vagy ...

Tavaszi hajnalon napsütésre,
Boldog szívvel ébredek.
Fának nagy zöld lombját,
Fújja szél levelét, virágát.
S madaraknak zengő énekét,
Régi idők fájdalmas emlékét.

Valami szürke, valami sötét,
Akár az emlék, jön felém.
Feltámad a szél, fújdogál;
Felettem a sok-sok madár,
Vész kiáltva menekül.
Vész kiáltva ...